Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 43 VI. AZ EGYHÁZI HATALOM GYAKORLÁSÁNAK AKADÁLYOZÁSA Az egyház működésének szabadságát hivatott védeni az 1375. kánon is, mely szerint megfelelő büntetéssel büntetendő az, aki gátolja az egyházi szolgálat, választás vagy hatalom szabad gyakorlását, vagy a szent javak vagy más egyházi javak törvényes használatát, vagy megfélemlítik a választót vagy a megválasztott személyt vagy azt, aki egyházi hatalmat vagy szolgálatot gyakorol. E kánon létrejöttének oka is az Egyház működéséhez szükséges szabadságának megőrzése,65 a kánon védi magát a cselekvő személyt és a cselekedetet is. Noha a kánon elég általánosan fogalmaz (szolgálat, ill. hatalom) ez is a teljes szabadság megőrzésének segítése, bár a nagy általánosság miatt az alkalmazhatóság problémás lehet.66 Az egyházi szolgálat vagy hatalom gyakorlása vonatkozhat Krisztus papi, prófétai vagy királyi tisztségéből való részesedésre, azaz a megszentelő, tanító vagy a kormányzói feladatok gyakorlására. Aki ennek szabad gyakorlását bármilyen formában akadályozza, büntetendő cselekményt követ el. Ez a kánon szerint kétféle módon valósulhat meg: A feladat gyakorlásának gátlásában, ami a feladat elvégzése előtti vagy közbeni szabad működést jelenti, illetve megvalósulhat utólagos67 vonatkozásban: megfélemlítésként, akár előzetesen kilátásba helyezve valami szankciót arra az esetre, ha az egyházi hatalmat gyakorló nem a megfélemlítő szándékai szerin cselekszik, akár pedig egyszerűen utólag tesz valamit a törvényesen eljáró személy ellen. Adott esetben, ahol az egyetemes vagy részleges jog ezt előírja, szükség lehet a feladatok megfelelő gyakorlásának alkalmazásához a választásra (164-179. kk.). A választás szabadságának befolyásolása megvalósulhat a választó vagy a megválasztható személy megfélemlítésével vagy akadályozásával. E büntetendő cselekmény megvalósulásánál fontos, hogy az eredményt érjen el, nem elegendő csupán csak annak kísérlete.68 VII. A MEGSZENTSÉGTELENÍTÉS A szent dolgok, melyek áldás vagy szentelés után istentiszteleti célokra lettek rendelve, vagyis profán használatból ki lettek véve (CIC kán. 1171) szintén az egyház megfelelő működésének (tág értelemben vett szentségének) az eszközei. Ezeknek a megfelelő használatát védi az 1376. kánon, amikor kimondja, hogy megfelelő büntetéssel büntetendő az, aki ingó vagy ingatlan szent dolgot meg- szentségtelenít. Az eredeti latin szövegben szereplő „profanat” szó tágabb értelmezésre ad lehetőséget, mint a magyar megszentségtelenítés, azaz a bűnös, szennyes dologra való 65 BORRAS, ALPHONSE, Les Sanctions Dans L’Église, 111. 66 BEAL, J. P. - CORIDEN, J. A. - GREEN, T. J. (ed.), New Commentary, 1584 (GREEN). 67 ERDŐ P., Egyházjog, 649. 68 CAPARROS, E. — THERIAULT, M. — THORN, J. (ed.), The Code of Canon Law Annotated, 1071 (Arias).
