Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
44 Artner Péter használat. A „profanat ” magába foglalja a profán, azaz világi, vagyis szent céljától eltérő használatot is.69 Megvalósul tehát a bűncselekmény, ha a szent dolgokat ilyen sajátos rendeltetésével ellenkező, közönséges vagy nekik meg nem felelő céllal használják.70 A büntetendő cselekmény megítélésekor vizsgálni kell, hogy valóban megszentelt dologról van-e szó, azaz a dolog valóban fel lett-e szentelve (benedictio- consecratio-dedicatio), ha igen, esetleg elvesztette-e már a felszenteltségét, a használat valóban profán használat-e, mi annak a célja, illetve azt is, hogy mennyire okozott botrányt a hívek körében. A kánon megemlíti az ingó és az ingatlan szent dolgokat is. Ingatlan lehet pl. egy templom, kápolna vagy temető, ingó pedig egy kehely, miseruha vagy más, kisebb tárgy. Ebbe a kánoni kategóriába tartozhat pl. liturgikus eszközök szentségtörő célra való használata (pl. feketemise), erkölcstelen vagy botránkozó cselekedetek végzése (pl. pomófílm-forgatás temetőben vagy templomban), de akár egy sírkő vagy útszéli kereszt ledöntése is. Nem tartozik viszont feltétlenül ide egy liturgikus tárgy (pl. miseruha) színházi előadásra való kölcsönadása. Egy ilyen kölcsönadás lehet „nem helyes”, de nem számít feltétlenül megszentségtelenítésnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy ami botrányt okozó a hívek között, az még nem feltétlenül megszentségtelenítő. A 1211. kánon előírása szerint, ha egy szent helyet nagy fokban botránkoztató módon gyaláznak meg, bűnbánati szertartással kell az igazságtalanságot helyrehozni. Ilyen történt néhány éve, amikor a Szent Péter Bazilikában lett valaki öngyilkos, a Szentatya egy bünbánati-kiengesztelő liturgiát végzett. E kánon nem szól a felszentelt személyek elleni erőszakról (1370. kán.) sem pedig a Szent Színek meggyalázásáról (1367. kán.). Ezekről azok a kánonok beszélnek. Vili. Engedély nélküli elidegenítés A II. címben szereplő kánonok közül az 1377. kán., az utolsó, az egyetlen kánon a VI. könyvben, mely közvetlen vagyonjogi utalással rendelkezik: tiltja az egyházi javak engedély nélküli elidegenítését. Az egyházi javak kategóriájába tartoznak az 1257. kánon 1. §-a szerint: Az egyetemes egyház, az Apostoli Szentszék és az egyházban levő egyéb hivatalos jogi személyek összes anyagi javai. Ezek a javak nem feltétlenül szent vagy felszentelt dolgok. Az elidegenítés esetén az 1290- 1298. kánonok előírásai, valamint a részleges jogban található szabályozás megtartása kötelező. Jelen kánon nem az elidegenítést, hanem a szükséges engedélyek nélküli elidegenítést bünteti. Az engedélyek vonatkozásában az egyetemes jog a Codex 1291- 1293. kánonjai, különösen az 1291. kánon tartalmaz előírást. 69 WOESTMAN, W., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, 115. 70 Erdő P., Egyházjog, 649.
