Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról
Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról 21 Fővárosunkat érintő példa is adódott a misszionáriusok és a Királyi Magyarországon élők együttműködésére. A boszniai ferencesek közti belső nézeteltérések miatt a rend generálisa Filip Kamengradanin boszniai ferencest nevezte ki a tartomány vizitátorának, aki a Flitterjesztési Kongregációtól 1634-ben megbízást és széles jogkört kapott az elfoglalt magyar területek plébániáinak vizitálására64. Ugyanő előzetesen Pesten már kápolnát épített a katolikusok részére, és támogatást szerzett Balogh István tatai várkapitánytól, aki ígéretet tett a kápolnához beosztott két boszniai ferences ellátására65. A magyar püspökök és a főként boszniai ferencesekre támaszkodó missziós főpásztorok közt azonban gyakoriak voltak a konfliktusok. A kongregáció apostoli adminisztrátorokat és (egyben) apostoli delegátusokat nevezett ki hazánk török hódoltság alatt álló részére. Azokról a hívekről, akiknek nem volt püspöke, apostoli adminisztrátorként, illetve megyéspüspökként, akiknek viszont volt, de nem tartózkodott a székhelyén, apostoli delegátusként gondoskodtak66. Megbízási területük — ez utóbbi minőségben - Pestet és Budát is magában foglalta. Ilyen apostoli delegátus volt Petar Katie (1618-1622) prizreni püspök, majd immár belgrádi székhelyű missziós püspökként Albert Rengjic (1625-1630) smederevói (szendrői) püspök, Pietro Massarecchi (1630-1634) antivari érsek, Giacomo Boncarpi (1640-1647) himeriai püspök és Marin Ibrisimovic (1647-1650) belgrádi püspök67. Ez utóbbi, immár belgrádi címre kinevezett68 püspök halála után a Szentszék Matej Benlic bosnyák obszerváns ferencest nevezte ki utódául, aki ezt a hivatalt 1651-től 1674-ben bekövetkezett haláláig viselte. Benlic missziós püspökként többször küldött részletes jelentést a rábízott terület vallási viszonyairól a Hitterjesztési Kongregációnak69. Különösen fontos az 1651 és 1658 között tett egyházlátogatásról szóló beszámolója70. Pesten a ferencesek templomában - ahol egyébként két ferences szolgált - misét mondott és bérmált 1656-ban, de nem sok katolikust talált a városban. Budán ugyanekkor 8 katolikus családról tudósít71. 64 MOLNÁR, A., Le Saint Siège, 261. 65 APF SOCG LXXVI. fol. 285rv; vö. MOLNÁR, A., Le Saint Siège, 261. 66 A belgrádi missziós püspök: (...) omnium fidelium, qui in locis inter flumina Dravi, Savi, Danubii et Tibischi et in specie in Bazza usque ad Temisvar habitant, ita tamen, ut fidelium illorum, qui episcopos non habent, ut eomm ordinarius vel administrator, illorum vero, qui habent episcopos, sed non residentes, tamquam Sedis Apostolicae delegatus curam habeat pastoralem (...). APF Acta III. föl. 167v. Idézi TÓTH, I.Gy., Relationes Missionariorum de Hungária, 33. 67 MOLNÁR, a., Le Saint Siège, 357. 68 Az intézkedést a bécsi udvar a magyar királyi kegyúri jog megsértésének és a szerémi püspökség területén új egyházmegye alapításának tekintette. III. Ferdinánd követe Rómában a belgrádi püspökség megszüntetését és a szerémi püspökségre nevezett személy megerősítését kérte, ám eredménytelenül, vö. FRAKNÓI V., A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig, Budapest 1895. 368. 69 VANYÓ T., Belgrádi püspökök jelentései a magyarországi hódoltság viszonyairól (1649-1673), in Levéltári Közlemények 42 (1971) 323-339. 70 Kiadása: BORSA I. - TÓTH I.GY., Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól 1651-1658, in Levéltári Közlemények 60 (1989) 83-142. 71 Vö. TÓTH, I.GY., Relationes Missionariorum de Hungária, 28.
