Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról

Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról

15

szervezése előtt az egri püspökség területe volt, így fővárosunk területén a Duna bal partja csak első királyunk halála után került a váci egyházmegyéhez30.

Buda városára, a mai Óbudára nézve több jogcímen is joghatósággal rendelkezett az esztergomi érsek. A budai (óbudai) Szent Péter (és Pál) egyház alapításánál fogva különleges kiváltsággal rendelkező királyi prépostság volt. Ezért az esztergomi érseknek volt alárendelve és exempt volt a területen egyébként illetékes veszprémi püspök fennhatósága alól. Hogy mikortól létezett ez a kivételes jogállás és maga a prépostság, arra nézve ma már - a szentistváni alapítás korábbi feltételezésével szemben - az a nézet az uralkodó, hogy a prépostságot I. Péter király alapította31. A királyi prépostságok kategóriájába tartozott tehát ez a Szent Péterről nevezett egyház, és mint ilyen függött közvetlenül az esztergomi érsektől32. Nem ez volt viszont a hajdani Buda plébániája. A plébániai jogokat a város felett a királyi kápolna státuszával rendelkező Fehértemplom gyakorolta, melynek alapítása az ősi idők távolába nyúlik33.

A mai budai Várhegytől délre fekvő terület a korai Árpád-korban Pest városához tartozott. A tatáijárás után IV. Béla király a Várhegyen nemcsak erősséget épített, de várost is telepített. Az ide költöző pesti polgárok még kiváltságlevelüket is magukkal hozták, jogaikat átvitték új lakóhelyükre34. Plébániatemplomuk, akárcsak az ősi pesti plébánia, Nagyboldogasszony címét viselte. Ugyancsak exempt plébánia volt hasonlóan a régi pesti plébániához. így itt is az esztergomi érsek joghatósága működött. Ugyanez érvényes a Budán létesült többi középkori plébániára nézve is.

Az exempció (mentesség) intézményének - legalábbis terminológiai - előzményei a római jogba nyúlnak vissza35. A középkori kánonjog mentesség, kiváltság, mentesítés értelemben különféle helyzetekre használta a szót, főként a szerzetesek sajátos jogállására. A pápa és a császár jogát kiváltság (és így mentesség) megadására - az előbbiét főként a lelki, az utóbbiét a világi, anyagi területen - általánosan elismerték36. A magánegyház (Ecclesia propria) intézménye, mely a germán jog hatására a korai középkortól különösen elteijedt, a mentességek egy sajátos, az ál30 Vö. KRJSTÓ Gy., Szent István püspökségei, in KRISTÓ Gy., Írások Szent Istvánról és koráról, Szeged 2000. 132-133. KOSZTA L., A váci püspökség alapítása, in Századok 135 (2001) 367.

31 Vö. GYŐRFFY Gy., István király és müve, 381.

32 FÜGEDY E., Esztergomi Érsekség, in KRISTÓ GY. - ENGEL P. - MAKK F. (szerk.), Korai magyar történeti lexikon (9-14. század), Budapest 1994. 202.

33 KUBINYI A., Óbuda, in KRISTÓ GY. - ENGEL P. - MAKK F. (szerk.), Korai magyar történeti lexikon, 502.

34 KUBINYI a. - MAROSI E., Buda, in KRISTÓ Gy. - ENGEL P. - MAKK F. (szerk.), Korai magyar történeti lexikon, 130.

35 Kivenni, mentesíteni, sajátosan pedig bíróság előtti megjelenésben a perbehívott felet akadályozni (őt kimenteni) jelentéssel lásd pl. Dig. 2, 7, 4, pr. (Paulus): Sed eximendi verbum generale est (...) eripere enim est de manibus auferre per raptum: eximere quoquo modo auferre (...). Digesta (Corpus luris Civilis I), recognovit Mommsen, Th. Berolini 1899. 21. Vö. HEUMANN, H. - SECKEL, E., Handlexikon zu den Quellen des römischen Rechts, Graz 1971" 192.

36 Vö. pl. HENRICUS DE SEGUSIO (HOSTIENSIS): Summa. Lib. V, tit. De privilegio et excessibus privilegiatorum, nr. 5. ed. Lugduni 1537 (úny. Aalen 1962). fol 262va. Az exempt szeélyekről uo. nr. 12, fol. 263va.