Kánonjog 14. (2012)

KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a hatályos Egyházi Törvénykönyvben

KÖZLEMÉNYEK

97

8. Az 510. kán. a jog szerint a plébánost illető felhatalmazásokról beszél, az 517. pedig a plébános hatalmával és felhatalmazásaival felruházott papról. Az első magánál a jognál fogva rendelkezik a felhatalmazásokkal, a második viszont az ordináriustól kaphatja ezeket a felhatalmazásokat. Erről az esketési felhatalmazással kapcsolatban már ejtettünk szót. Mindenesetre ezek is a kifejezés új használati módjához tartoznak, mivel a CIC (1917) a plébánossal kapcsolatban nem beszélt felhatalmazásokról. Hasonló ezekhez az 533. kán. 3. §-a, mely szerint a plébános távolléte alatt, a plébánia gondozását megfelelő felhatalmazásokkal rendelkező pap lássa el, és az 566. kán. 1. §-ának megfogalmazása: „A lelkésznek rendelkeznie kell mindazokkal a felhatalmazásokkal, amelyeket a szabályszerű lelkipásztori gondozás megkíván.” Ezeket a részleges jog alapján is elnyerhetik.23

9. Az 555. kán. 1. §-a azért fontos elemzésünk szempontjából, mivel részben átfogalmazva a CIC (1917) 447. kánonjának 1. §-át veszi át, mely az esperessel kapcsolatban szintén használta a facultas szót. Ezek olyan felhatalmazások, melyekkel mindkét Kódex szerint magánál a (részleges) jognál fogva rendelkezik az esperes.24

10. A következő két vizsgált kánon a szerzetesjoghoz tartozik: Az első a 667. kán. 4. §-a, mely a megyéspüspököt hatalmazza fel arra, hogy belépjen a területén lévő apácamonostorok klauzúrájába. A CIC (1917) is tartalmazott ehhez hasonló rendelkezést, azonban nem felhatalmazásról beszélt, hanem engedélyről (nemo admittatur sine licentia), illetve a „licet ingredi”, azaz „szabad belépnie” kifejezéssel élt. A hatályos Kódexben ez így szintén a facultas új használati módjához tartozik, mely magánál a jognál fogva illeti meg a megyéspüspököt.

A másik a 690. kánon, mely a legfőbb elöljárót, illetve az önálló monostor elöljáróját hatalmazza fel a törvényesen kilépett tagok visszavételére25. Ez a felhatalmazás is új, hiszen a CIC (1917)-ben nem szerepelt, és annyiban is érdekes, hogy nem csak klerikusokat illethet meg, szintén magánál a jognál fogva, hanem értelemszerűen a fel nem szentelt krisztushívőket (pl. szerzetesnőket) is. A CIC (1917)-ben csak „ex apostolico induito”, azaz pápai engedéllyel volt mindössze lehetséges a visszavétel.26

11. A 764. kánonja prédikálási felhatalmazásról (facultaspraedicandi) beszél: „Épségben hagyva a 765. kán. előírását, a papok és a diakónusok a templom igazgatójának legalább vélelmezett beleegyezésével bárhol gyakorolható prédikálási felhatalmazással rendelkeznek, hacsak az illetékes ordinárius meg nem szorította vagy meg nem vonta ezt a felhatalmazást, vagy a részleges törvény nem kíván kifejezett engedélyt” (licentia). Ez a kifejezés csak két helyen fordul elő a Kódex23 ERDŐ P., Egyházjog, 382-384.

24 CIC Can. 555 § 1. Vicario foraneo, praeter facultates iure particulari ei legitime tributas, officium et ius est.

25 CIC Can. 690 § 1. Qui, expleto novitiatu vel post professionem, legitime ab instituto egressus fuerit, a Moderatore supremo de consensu sui consilii rursus admitti potest sine onere repetendi erga sodales instituti amittit presbyter; revocata autem eadem probationem praeviam professioni temporariae et tempus votorum ante professionem perpetuam praemittendum, ad normam cann. 655 et 657. § 2. Eadem facultate gaudet Superior monasterii sui iuris cum consensu sui consilii.

26 ERDŐ P., Latin-magyar egyházjogi kisszótár, 31. Vő. CIC (1917) Can. 640 § 2.