Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a hatályos Egyházi Törvénykönyvben
98 Közlemények ben. A másik hely az 566. kán. 1. §-a: „a lelkész hivatalánál fogva felhatalmazással rendelkezik a rábízott hívők gyóntatására, Isten Igéjének számukra való hirdetésére”, azaz facultate praedicandi. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez is hasonló a gyóntatási, bérmálási és esketési felhatalmazáshoz, vagy a betegek kenetével kapcsolatban említetthez, tehát a kifejezés az új használati módjához tartozik. Azonban megvizsgálva a CIC (1917) párhuzamos kánonjait, ott is megtaláljuk a facultas kifejezést: ,facultatem condonandi concedit loci ordinarius"21, „loci ordinarius vel Superior religiosus facultatem vel licentiam condonandi cuiquam ne concedant (...)”27 28 és „condonandi facultas solis sacerdotibus vel diaconis fiat, non vero ceteris clericis, nisi (...)29”. Ennek alapján viszont látható, hogy bár a kifejezések megegyeznek a két Kódexben, de az ezzel kapcsolatos szabályozás és jelentéstartalom gyökeres változáson ment keresztül. Míg a CIC (1917) kifejezett engedélyt kívánt30, és az alkalmasságról vizsga keretében bizonyosodott meg az ordinárius31, a fel nem szentelt krisztushívők pedig - beleértve a szerzeteseket is - egyáltalán nem prédikálhattak32, addig a hatályos Kódex a klerikusok számára általánosan lehetővé teszi a bárhol történő prédikálást, amelynek megszorításához az ordinárius intézkedésére van szükség, bár a részleges jog kifejezett engedélyt is megkívánhat (licentia). Ezen túl a 766. kán. 1. § alapján - bár az abban foglaltak nem terjednek ki a homília mondására, és meghatározott körülmények szükségesek hozzá - a „világiaknak is meg lehet engedni, hogy templomban vagy kápolnában prédikáljanak.” Ezt azonban nem nevezi a Kódex sem engedélynek (licentia), sem felhatalmazásnak (facultas), hanem a „meg lehet engedni,” azaz „admitti possunt” kifejezéssel él. 12. Az 1281. kánon szerint a vagyonkezelők érvénytelenül hoznak olyan intézkedéseket, amelyek meghaladják a rendes vagyonkezelés határait és módját, hacsak előzőleg az ordináriustól írásbeli felhatalmazást nem kaptak rá.33 Itt valóban az egyházi elöljáró ad felhatalmazást egy olyan cselekmény elvégzésére, mely egyébként fenn van tartva az elöljárónak, vagy a törvény szerint tilos az illető személy számára. 13. Az 1336. kánon a jóvátevő büntetések közt felsorolja a felhatalmazástól való megfosztást is (privatio facultatis), az 1338. kán. pedig kimondja, hogy ezek a megfosztások sohasem érintik azokat a felhatalmazásokat, amelyek nincsenek alávetve a büntetést rendelő elöljáró hatalmának. A facultas kifejezés bemutatott - különböző jelentésámyalatú - előfordulási helyein túl a Xavier Ochoa indexe felsorolja azokat a helyeket is, ahol a facultas helyett rendre potestas-1, azaz a „hatalom” formulát találjuk a Kódex27 CIC (1917) Can.1337. 28 CIC (1917) Can. 1340. 29 CIC (1917) Can. 1342 § 1. 30 Bánk József prédikálási engedélynek fordítja, vö. BÁNK J., Kánoni jog, II. 24. 31 CIC (1917) Can. 1340 § 1. 32 CIC (1917) Can. 1342 § 2. 33 Lényegileg azonos a CIC (1917) Can. 1527 § 1-nek a szövegével.
