Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a hatályos Egyházi Törvénykönyvben
Közlemények 95 korábbi jog szerint elsősorban hatóság adta azt más hatóságnak, bár ismerte a püspöki és az elöljárói felhatalmazásokat is. Az új Kódexben elsősorban az ordinárius - vagyis a megyéspüspök és a vele egyenlő elbírálás alá eső személy - adj a a klerikusoknak. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a régi 66. kán. 2. §-ának átvételével, a régi értelmezés szerinti hatóságtól hatóságnak adott felhatalmazás továbbra is lehetséges az új Kódex alapján. A fentebb ismertetetteken túl a CIC (1917) 66. kánonnak érdemes a 3. §-ánakis figyelmet szentelnünk, mely a következőképpen hangzik: Concessa facultas secumfert alias quoque potestates, quae ad illius usum sunt necessariae; quare in facultate dispensandi includitur etiam potestas absolvendi a poenis ecclesiasticis, si quae forte obstent, sed ad effectum dumtaxat dispensationis consequendae. Bánk József értelmezése szerint: „Ha valamely általános felhatalmazással más engedély nélkül nem lehet élni, akkor az utóbbi engedély is megadottnak tekintendő; így pl. a dispenzációs hatalom (facultas]) magában foglalhatja a büntetések alóli felmentést is ad effectum.'9” A harmadik hely a CIC 479. kán. 3. §, mely a „pertinent facultates habituales” kifejezést tartalmazza. Ez lényegében megegyezik a CIC (1917) 368. kán. 2. §-ával. A mai egyházjogban az ilyen általános felhatalmazásoknak a gyakorlati jelentősége erősen csökkent.19 20 Ez kellőképpen indokolja azt, hogy a CIC-ben több helyen már nem találkozunk a „tartós felhatalmazás” kifejezéssel. Ochoa indexében az eddig bemutatott kánonokon túlmenően a facultas kifejezés következő előfordulási helyeket sorolja fel: 1. A CIC 144. kánon 2. §-a kimondja, hogy a guppiét ecclesia” (144. kán. 1. §) vonatkozik a bérmálási, gyóntatási és esketési felhatalmazásra is. 2. A CIC 174. és az 1482. kánokban a facultas kifejezés nem a sajátos értelemben szerepel. 3. A CIC 167. kánonban szavazati jogról van szó: 1. §. A törvényesen végzett összehívás után szavazati joga (suffragium ferendi ius) azoknak van, akik a meghívásban megjelölt napon és helyen megjelentek,és — hacsak a szabályzat törvényesen másként nem rendelkezik - nincs joga (exclusa facultate ferendi suffragia) senkinek levélben vagy képviselő útján szavazni. A kánon szövege lényegileg azonos a CIC (1917) 163. kánonjáéval, csak ott ius eligendi szerepelt az első részben. 4. A 265. kánon a klerikusok hovatartozásáról szólva, négy lehetőséget sorol fel, ahová inkardinálódhatnak, részegyházba, személyi prelatúrába, a megszentelt élet valamely intézményébe vagy valamilyen erre jogosult társaságba, „alicui instituto vitae consecratae vel societati hac facultate praeditis”. A második két lehetőség a Kódex harmadik részének címére utal: De institutis vitae consecratae, et de societatibus vitae apostolicae. Nyilvánvaló, hogy ez a jogosultság, azaz felhatalmazás, csak az Apostoli Szentszéktől származhat, viszont nem feltétlenül egyházkormányzati hatalommal rendelkező társaságnak szól, de biztosan valamilyen egyházi jogi személynek, hiszen az apostoli élet társaságai ilyenek. Ez a negyedik 19 BÁNK J., Kánoni jog, I. 310. 20 ERDŐ P., Egyházjog, 355-356.
