Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a hatályos Egyházi Törvénykönyvben
Közlemények 93 ben is, az 543. kánon 1. §-ában, ahol tulajdonképpen a plébánossal kapcsolatban kerül említésre, abban az értelemben, hogy ahol egyetemlegesen bíznak több papra egy vagy több plébániát, ott a plébánosi feladatok és tevékenységek ellátására ki-ki az általuk megállapított rend szerint köteles: „a házasságkötésnél való közreműködés joga (...) mindnyájukat megilleti”, azaz facultas matrimoniis assistendi omnibus competunt. Ugyanezt az 530. kánon a facultas kifejezés használata nélkül így fejezi ki: „sajátosan a plébánosnak van megbízatása a következő tevékenységekre: (...) 4. a házasságkötésnél való közreműködés (...)”, azaz: functiones specialiter parocho commissae sunt, quae sequuntur: 4. assistentia matrimoniis (...)”.ACIC(1917)-ben ugyanebben a szövegösszefüggésben a „licentiam dare”, azaz „engedélyt adni” kifejezést találjuk, a facultas-1 sem a 1095., sem a 1096. kánonban nem használja14. Bánk József ezt úgy magyarázza, hogy: „Akinek rendes esketési hatalma van, átadhatja azt más papnak, de természetesen csak a saját területén. A plébános csak a saját plébániája, a főpásztor pedig csak a saját egyházmegyéje területére adhat esketési engedélyt. Az esketési hatalom átadása delegatio útján történik, azaz felhatalmazással. A megbízott tehát nem csupán engedélyt kap, hanem képességet is nyer arra, hogy a házasságnál érvényesen közreműködjék.”15 Az általa használt magyar fordítás és szóhasználat mindenképpen figyelemreméltó, hiszen itt a delegatio-1 fordítja felhatalmazásnak, amit az egyházjogi kisszótár - az új Egyházi Törvénykönyv kapcsán - már kizárólag megbízásnak mond. Az esketéssel kapcsolatban tehát összesen háromszor használja a hatályos CIC a facultas kifejezést. Nem szerepel viszont az 1112. kánonban, ahol arról van szó, hogy a megyéspüspök világiakat is megbízhat a házasságkötésnél való közreműködéssel: potest delegare laicos. Ezt párhuzamba állíthatjuk a lentebb sorra kerülő prédikálási felhatalmazással, melyet laikusokkal kapcsolatban szintén nem használ a Kódex. A szentségekkel összefüggésben még egy érdekes hely van, a fentebb már kétszer is említett 566. kánon 1. §-a, amely nem csak gyóntatási és bérmálási felhatalmazásról beszél, hanem a betegek kenetéről is: „a lelkész felhatalmazással rendelkezik a szent útravaló és a betegek kenete kiszolgáltatására”, azaz „cappellanus vi officii facultate gaudet Viaticum et unctionem infirmorum administrandi”. Ez a hely azért megfontolandó, mert a betegek kenetével kapcsolatban a Kódex sehol máshol nem beszél felhatalmazásról, a betegek kenetének kiszolgáltatójáról szóló 1033. Kánonban, az „officium et ius administrandi” és a „ministrare potest de consensu praesumpto” kifejezéseket találjuk. Ezen kívül nem tűnik teljesen világosnak a szövegből és más hatályos jogforrásokból sem, hogy a lelkészt erre miért szükséges külön felhatalmazni, hiszen az 1003. kán. kimondja, hogy a rábízott híveknek minden pap köteles és jogosult azt kiszolgáltatni, sőt ezt bármely más pap 14 CIC (1917) Can. 1095 § 2. Parochus et loci Ordinarius qui matrimonio possunt valide assistere, possunt quoque alii sacerdoti licentiam dare ut intra fines sui territorii matrimonio valide assistat. - Can. 1096 § 1. Licentia assistendi matrimonio concessa ad normam can. 1095, § 2, dari expresse debet sacerdoti determinato ad matrimonium determinatum, exclusis quibuslibet delegationibus generalibus, nisi agatur de vicariis cooperatoribus pro paroecia cui addicti sunt; secus irrita est. 15 BÁNK J., Kánoni jog, II. Budapest 1963. 236.
