Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a hatályos Egyházi Törvénykönyvben
92 Közlemények ban Erdő Péter6 kitér arra, hogy a facultas kifejezést itt új módon használja a Kódex, mivel a CIC (1917) szerint még iurisdictio-val, azaz joghatósággal kellett rendelkeznie a papnak a gyóntatáshoz, azonban az új Kódex már nem tekinti az egyházkormányzati hatalom gyakorlásának a feloldozást. A iurisdictio használata főként a külső fórumon gyakorolt tevékenységre vonatkozik, amely így különbözik a lelkiismeretre vonatkozó hatalomtól, melyhez a feloldozás tartozik (vő. 130. kán.). Kuminetz Géza a történelmi előzmények vizsgálata, és Walker disszertációjának elemzése nyomán megállapítja, hogy a ma gyóntatási felhatalmazásnak nevezett „valami” már kezdettől fogva létezett, csak az elnevezése változott az idők során, és hogy a kanonisták ezt egyszerűen úgy értelmezik, mint egy engedélyt, ami kifejezi a bünbánat egyházi jellegét, bírói karakterét, vagyis a gyónók javának sajátos védelmét.7 A következő a bérmálási felhatalmazás, mely a bérmálás kiszolgáltatása című fejezetben található, a 882-885. és 887. kánonokban fordul elő, összesen 7-szer, és az 566. kán. 1. §-ában is egyszer. A facultas kifejezés használata annyiban itt is új módon történik, hogy bár a papokkal kapcsolatban a CIC (1917) is bérmálási felhatalmazásról beszélt8, azonban az ordináriussal kapcsolatban bérmálási hatalomról is9, ami az új Kódexben már nem szerepel.10 11 A harmadik az esketési felhatalmazás, melyet a házasság megkötése formájának szentelt IV. könyv, I. rész, V. fejezetében találunk. Itt az 1111. kánonban kétszer szerepel a kifejezés, mégpedig a helyi ordinárius vagy plébános által más papnak vagy diakónusnak, mint megbízottnak adott felhatalmazásról beszél. Ugyanebben a fejezetben, az 1108. kánonban azonban megbízott papról, vagy diakónusról szól, felhatalmazást nem említ11 (megjegyzendő, hogy a CCEO-ban a CIC említett kánonjainak megfelelő 828.12 és 830. kánonban is szerepel a felhatalmazás szó13). Megtalálható ezen kívül a plébániák, plébánosok és káplánok című fejezet6 ERDŐ P., Egyházjog, 472-473. 7 KUMINETZ G., A kiengesztelődés szentségei (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae H/3), Budapest 2008. 110-116. A bírói karakterhez még ERDŐ P., A bűn és a bűncselekmény, in Kánonjog 13 (2011) 16. 8 CIC (1917) Can. 782 § 2. 9 CIC (1917) Can. 785 § 3. 10 CIC (1917) Can. 784. 11 CIC 1108. kán. 1. §. Csak azok a házasságok érvényesek, amelyeket a helyi ordinárius vagy a plébános vagy a kettő közül valamelyik által megbízott pap vagy diakónus közreműködésével és két tanú előtt kötöttek, mégpedig az itt következő kánonokban kimondott szabályok szerint, kivéve azokat az eseteket, amelyekről a 144. k., az 1112. k. 1. §-a, az 1116. k. és az 1127. k. 1-2. §-a szól. 12 CCEO Can. 828 § 1. Ea tantum matrimonia valida sunt, quae celebrantur ritu sacro coram Hierarcha loci vel parocho loci vel sacerdote, cui ab alterutro collata est facultas matrimonium benedicendi, et duobus saltem testibus secundum tamen praescripta canonum, qui sequuntur, et salvis exceptionibus, de quibus in cann. 832 et 834, § 2. 13 CCEO Can. 830 § 1. Hierarcha loci et parochus loci, dum legitime officio funguntur, possunt sacerdotibus cuiusvis Ecclesiae sui iuris, etiam Ecclesiae latinae, facultatem conferre, intra fines sui territorii determinatum matrimonium benedicendi. § 2. Facultatem generalem vero matrimonia benedicendi conferre potest solus Hierarcha loci firmo can. 302, § 2., § 3. Collatio facultatis matrimonia benedicendi, ut valida sit, determinatis sacerdotibus expresse immo, si de facultate generali agitur, scripto conferri debet.
