Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Péter: A keleti kánonjog oktatásának keretei és szerepe a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben
84 Közlemények Erdő Péter bíboros úr - a budapesti Kánonjogi Posztgraduális Intézet (KJPI) első elnöke - nagy figyelmet fordított az imént idézett törvényhozói iránymutatás érvényesítésére. Ennek köszönhetően az intézeti tanrendben kezdettől szerepelt a keleti kánonjog. Egy kötelező bevezető kurzus (a „Ius Ecclesiarum orientalium”) mellett az eredeti órarendben egy másik keleti témájú előadás is fellelhető, mely a magyar görögkatolikus egyház részleges jogát volt hívatott tárgyalni („Ius Ecclesiæ hungaricæ byzantinæ”).3 Az első időkben Carl Gerold Fürst freiburgi professzor, a keleti kodifikáció egyik meghatározó alakja4 is rendszeres kurzusokat tartott, a keleti büntető- és házasságjog témakörében. A keleti tanulmányok lehetőségének körét végül a „Quæstiones interrituales” című szakszeminárium tette még teljesebbé. 2. A KJPI lógójában a Pázmány-féle címer alatt a „sacri canones” felirat szerepel. A kifejezés az Intézet szentszéki alapító határozatának hasonló kezdőszavaiból5 ered. Noha e szókapcsolat tágabb értelemben az egyház szakrális fegyelmi rendjére általánosságban is utalhat, tudjuk, hogy a terminus sajátos értelemben - immár szinte az egyház hivatalos szóhasználatában is - annak a közös antik eredetű joganyagnak az összefoglaló megjelölésére szolgál, amely a keleti egyházak fegyelmi rendjének forrását és alapját képezi. Mint ismeretes, a CCEO szövegét kihirdető apostoli rendelkezés maga is ezekkel a szavakkal kezdődik.6 Ma sem tudom, hogy csak a véletlen müve volt-e, avagy tudatos választás eredménye az említett kezdőszó, de a keleti egyházfegyelem iránt érdeklődő számára ennek a kérdésnek tulajdonképpen nincs is jelentősége. Nem az ok az igazán érdekes, hanem maga a címerből kiolvasható lehetséges „üzenet” ténye inspiráló, mondhatnánk: „a név (az incipit) kötelez”. Az imént fejtegetett olvasat, persze bizonyára erősen szubjektív. Némi mentségül az a bíztató észrevétel szolgálhat számomra, amit még az első szakszemináriumi beszélgetés alkalmával (1989 tavaszán) hallottam Erdő professzor úrtól, s amely a későbbiek során nemegyszer visszacsengett bennem. Eszerint a keleti ká3 Ez utóbbi kurzus meghirdetésére hamarosan elmaradt. Ez annak tudható be, hogy az említett egyház - egyházmegyei körlevelekben fellelhető - részleges joga, történeti okoknál fogva a legutóbbi időkig csak igen kevés keleti jegyet mutatott. (Erre a kétes sajátosságra már korábbi kutatók is felhívták a figyelmet; vö. „(...) a magyar görögkatolikus egyházjog annyira áttolódott a latin egyházjog síkjára, hogy a magyar görögkatolikus egyházjog forrásainak összegyűjtésére és feldolgozására irányuló munkáim súlypontja is nem a keleti, hanem a latin egyházjog terrénumára esik, hiszen a magyar görökatolikus egyház partikuláris joga sokkal közelebb áll a latin joghoz, mint a keleti joghoz”, in PAPP GY., A magyar görögkatolikus egyház partikuláris jogforrásai, Budapest 1942. 6-7; továbbá: „a bizánci szertartás minden ősi tradíciójához való büszke ragaszkodásunk mellett mi vagyunk a «græcorum latinissimi»”, in PAPP Gy., A magyarországi gör. kath. püspökségek s a relatio dioecesana kötelezettsége, Nyíregyháza 1942. 4. 4 Vö. iviEK, I., Der Beitrag von Carl Gerold Fürst zur Revision des CICO, in Folia Canonica 5 (2002) 211-230. 5 Ld. Congregatio de Institutione Catholica, decr. Sacrorum canonum scientia [quo Institutum luris Canonici in Universitate Catholica Budapestinensi erigitur] (30 nov. 1996): AAS 148-149. Érdemes még megjegyezni, hogy Szent András apostol (ünnepe: nov. 30.) a konstantinápolyi ökumenikus pátriarkátus patrónusa. 6 IOANNES PAULUS II, Const. Ap. Sacri canones (18 oct. 1990): AAS 82 (1990) 1033-1044, 1033
