Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
76 Újházi Lóránd az akadályt tisztán egyházi eredetűnek tekintették, ha a hittől való eltávolodás veszélye nem állt fenn. Ezekre a kérdésekre a hatályos „jog” nem tér ki.33 Ma az elfogadott álláspont szerint, mivel a valláskülönbség házassági akadálya alól felmentés adható, nem mondhatjuk, hogy az akadály „isteni jogon” fennálló akadály lenne,34 hiszen az ilyen jellegű „törvények” alól a Katolikus Egyház felfogása szerint, nem lehetséges felmentést adni. A Katolikus Egyház a valláskülönbség házassági akadályának a megfogalmazásával a saját szempontjából egy lényeges elemet, méghozzá a katolikus fél és a megszületendő gyermekek katolikus hitét is védeni akarja. Egyes szerzők véleménye szerint ez legalább annyira fontos, mint a ius connubii, a házassághoz való jog biztosítása.35 Ezért disparitas cultus esetén a felmentés megadáshoz a felmentésekre vonatkozó általános előírások megtartásán túl (1077-1082. kk.), sajátos feltételeknek is eleget kell tenni. Az 1086. kánon 2. §-a a felmentés megadásának feltételéül az 1125. és az 1126. kánonokban foglaltak megtartását rendeli el. Ezek a kánonok a vegyes házasságokra (katolikus és nem katolikus keresztény) vonatkozó sajátos feltételeket foglalják össze.36 A felmentéshez tehát szükséges, hogy az ordinárius valláskülönbség akadálya esetén a felmentést csak „megfelelő és ésszerű okból” adja meg (1125. kán.). Az okok mérlegelése azonban az ordináriusra tartozik. A hatályos „jog” vegyes házasság, - és ebből adódóan a valláskülönbség esetén sem - nem szólítja fel az ordináriust és a plébánost, hogy igyekezzenek a katolikus felet lebeszélni, és visszatartani az ilyen házasságkötéstől (CIC [1917] 1064. k. 1°). A katolikus félnek ki kell nyilvánítani, hogy kész a hittől való eltávolodás veszélyeit elhárítani, és meg kell ígérnie, hogy erejéhez képest mindent megtesz, hogy minden gyermeke a katolikus egyházban keresztelkedjen és nevelődjön (1125. kán. 1°). A nem keresztény félnek az 1970. március 31-én kiadott Matrimonia mixta kezedetü motu proprio óta nem kell ígéretet tennie.37 Őt csakértesíteni kell a katolikus fél ígéretéről és vállalt kötelezettségeiről (1125. kán. 2°). Mindez a felmentés megadásának érvényességi és nemcsak megenge- dettségi feltétele.38 Ha a, jogalkotó” által megkövetelt feltételeknek - a katolikus fél ígérete, a nem keresztény fél értesítése - nem tesznek eleget az a felmentés és így a házasság érvénytelenségét eredményezi.39 A hatályos jog a CIC ( 1917) 1061. 33 ÁZNAR Gil, F. R., El nuevo derecho matrimonial canonico, Salamanca 1985. 234. 34 Vö. GASPARRI, P., Tractatus canonicus de matrimonio, I. Parisiis-Lugduni 1900. 418. Gaspard szerint Szent Pál apostol említett szavai csak figyelmeztetések a keresztények és a nem keresztények közötti házasság veszélyeire ezért maga az akadály nem isteni jogon áll fenn. Másrészt ugyancsak ezt támasztja alá, hogy mindigvolt lehetőség az akadály alóli felmentésre. 35 Vö. BANARES, J. I., El 'ius connubii', iderecho fundamental del flel?, in Fidelium Iura, suplemento de Persona y Derecho 3 (1993) 250-251. 36 Ez ugyanígy volt az 1917-es Egyházi Törvénykönyvben is. A CIC (1917) 1071. kánon rögzítette, hogy a vegyes házasságokra vonatkozó előírásokat, melyek a CIC (1917) 1060-1064. kánonban találhatóak, kell a valláskülönbség akadálya esetén is megtartani. 37 Vö. PAULUS VI, Motu prop. Matrimonia mixta (31 mart. 1970): AAS 62 (1970) 257, nr. 5. 38 Vö. BEAL, J. — CORIDEN, J. A. — Green, Th. j., (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, 1288 (BEAL, P. J). 39 Vö. Szemben a vegyes vallással, ahol csak a megengedettséget érinti ugyanennek az előírásnak a be nem tartása. De HEREDIA, P., Diritto Matrimoniale canonico, Roma 1998. 62.
