Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
70 Újházi lóránd kássá válik, hogy a „valláskülönbség” akadálya bontó akadály, - vagyis az nemcsak tiltja, hanem érvénytelenné is teszi a házasságot. Az akadályt később a Decretum Gratiani-ban is ilyen értelemben olvassuk.13 A 16. században, mikor kétség merült fel az akadály joghatásával kapcsolatban, a Szentszék megerősítette, hogy a jogszokás útján elterjedt akadály az egész egyházban érvénytelenítő joghatással bír. A keresztények és a nem keresztények közötti házassági akadály nemcsak joghatása, hanem terjedelme vonatkozásában is sokáig kérdéses volt. A negyedik századi zsinatok a keresztények és a nem keresztények, illetve a keresztények és az „eretnekek” közötti házasságot együtt tárgyalták. Utóbbiak azonban több esetben érvényes keresztséggel rendelkeztek. Az Elvirái Zsinat (?300) vagy a Laodiceai Zsinat (4. sz. második fele) minden különbségtétel nélkül tiltja, hogy a keresztények pogányokkal vagy eretnekekkel kössenek házasságot. A Khalkedóni Zsinat (451) pedig úgy rendelkezik, hogy a keresztények izraelitákkal, pogányokkal és eretnekekkel, csak úgy köthetnek házasságot, ha a nem „katolikus” fél megtér a „katolikus” egyház közösségébe. A gyermekeket pedig vagy az egyházba kell keresztelni, vagy ha már máshol lettek megkeresztelve, akkor az egyház közösségébe be kell őket mutatni. A zsinat érdekessége, hogy a tilalom figyelmen kívül hagyása esetén büntető lépéseket helyez kilátásba.14 Az eretnekekkel, az izraelitákkal és a pogányokkal kötött házasság megkülönböztetés nélküli megítélése a 8. században is megmaradt. Csak a 12. század végére és a 13. század elejére válik általánossá, hogy két tényállást különböztessenek meg. Megfogalmazódik, hogy az érvényes keresztséggel rendelkező, de nem az egyházhoz tartozó eretnekekkel kötött házasság bár tilos, de ez önmagában még nem érvénytelen. Ezzel szemben a meg nem kereszteltekkel kötött házasság érvénytelen is. A két tényállás közötti következetes megkülönböztetés első jelentős képviselőjének Pisai Huguccio-t tekintik ( 11210 ). Különbséget tesz katolikus és meg nem keresztelt házassága - disparitas cultus- illetve katolikus és eretnek házassága - mixta religio - között. Csak az első eredményezi a házasság érvénytelenségét, de a második csak a házasság megengedettségét érinti.15 Úgyanakkor az elméleti különbségtétel ellenére a pontos „terminológia”megkülönböztetés még váratott magára, és mindkét tényállásra ugyanazokat a kifejezéseket használták: Mixtae religionis, mixtae fidei, mixti cultus, disparis cultus, disparis vel diversae religionis,16 A Trienti Zsinat kifejezetten nem foglalkozott a valláskülönbség kérdésével, hanem a forma felől közelítette meg a házasság kérdését. A katolikusok és az eretnekek házasságkötése is a forma szerint- plébános és két tanú előtt - kellett, hogy történjen. Ha ez hiányzott a házasság egyébként is érvénytelen volt. Másrészt a há13 Vö. C. 28 q. 1 c. 15. Gratianus idézi Szent Ambrus levelét, aki már az ilyen házasság érvényességét is megkérdőjelezte; vö. ERDŐ P., A valláskülönbség házassági akadálya a kánonjogban, ERDŐ P. (szerk.), Az élő egyház joga, Budapest 2006. 371. 14 DS 305. 15 CASTANO, J. F., II sacramento del matrimonio, Roma 1994. 291-292. 16 WERN/, X. - VIDAL, P., Ius canonicum, ius matrimonale, Romae 1946. 326.