Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
A Valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága... 69 2. Az akadály kialakulásának története a Trienti Zsinatig A 1-3. század patrisztikus szerzői nem voltak egységes állásponton a keresztények és a nem keresztények között kötött házassággal kapcsolatosan. Szent Cipri- án3 és Tertullianus4 a fent említett páli szövegből kiindulva, amellett foglaltak állást, hogy a keresztények és nem keresztények közötti házasságot meg kell tiltani. Szent Ágoston csak azokra a veszélyekre - hittől való eltávolodás, boldogtalan élet - hívja fel a figyelmet, amelyek a keresztények és nem keresztények házasságából származhatnak. Szent Ambrus is arról beszél, hogy a öfoparházasságok esetén a keresztény félnek ügyelni kell a hit megőrzésére és épségére.5 Az eltérő véleményekből is kitűnik, hogy az első századokban a keresztény közösség fő szempontja nem a házasság érvényességének kérdése, hanem a keresztény hit megóvása volt. A 4-7. századi zsinatok is elsősorban a hit védelméről és nem az akadály, jogi” természetéről szóltak.6 Ez jól látszik azokból a figyelmeztetésekből is, amelyeket a zsinatok egyes kánonjai azokkal a lányokkal szemben fogalmaztak meg, akik hitetlenekkel, izraelitákkal, illetve eretnek vagy pogány papokkal akartak házasságot kötni.7 Itt ugyanis a tilalmon és nem az érvényesség vizsgálatán volt a hangsúly. Még Konstantin császár szigorú intézkedésének is, amely halálbüntetést helyezett kilátásba azoknak a keresztényeknek a vonatkozásában, akik izraelitákkal kötnek házasságot, inkább a hitvédelem és nem az ilyen házasságok érvényességének megítélése volt a motivációja.8 Hasonlóképpen kell értelmezni Theodosius császár rendelkezését is, amely „házasságtörésnek” mondja az izraeliták és a keresztények közötti házasságot.9 Először néhány Galliában és Hispániában tartott helyi zsinat nyilatkozik úgy, hogy az izraelitákkal és a pogány okkal kötött házasság érvénytelen.10 11 Ebben a tekintetben különösen jelentős a 692-ben tartott II. Trulossi Zsinat. A zsinat bár joghatás tekintetében nem tesz különbséget a keresztények pogányokkal és eretnekekkel kötött házassága között, de ezeket a házasságokat a zsinat nemcsak tilosnak, hanem már érvénytelennek is tekinti.11 A Trulossi Zsinatnak, illetve a hispá- niai és galliai részleges gyakorlatnak köszönhetően lassan12 egész nyugaton szo3 Vö. St. Cyprianus, Ad Quirinum, 1. II. c. 62: PL IV. 767. 4 Vö. Tertullianus, Ad uxorem, 1. II. c. PL IV. 1287. 5 D’Auria, A., Gliimpedimentimatrimoniali, 103. 6 Vö. TOMKO, J., Matrimonimisti, Napoli 36-42. 7 Vö. PETROVITS, J., The New Church Law OnMatrimony, Philadelphia 1921. 141. 8 Cod. Theod. De lud. XIV. 8. 9 C. De lud. I. 9. Már az első keresztény századokban felvetődött a kérdés, hogy pontosan mit is kell érteni Theodosius megfogalmazásán, miszerint az ilyen házasság, házasságtörésnek minősül. Viszonylag korán meg is fogalmazódott, hogy ez esetben inkább egy erkölcsi kategóriáról, és nem a házasság érvénytelenségének jogi tartalmáról van szó. Vö. PETROVITS, J., The New Church Law OnMatrimony, 141. 10 SIPOS I., Házasságjog rendszere, Pécs 1940. 188. 11 D’AURIA, a., Gliimpedimentimatrimoniali, 104. 12 Hogy ez pontosan mikorra következett be az egyes vélemények egymástól nagyon eltérnek. Egyes szerzők ezt a 9 és a 12. század közé teszik. Vö. PETROVITS, J., The New Church Law On Matrimony, 142.
