Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
68 Újházi Lóránd 1. A VALLÁSKÜLÖNBSÉG AKADÁLYÁNAK BIBLIAI ÉS TÖRTÉNELMI HÁTTERE A valláskülönbség házassági akadályának jobb megértéséhez érdemes látni a jogszabály” biblia és történelmi előzményeit. A történeti áttekintésnél két fő szempontot veszünk figyelembe. Az első szempont a tényállás - keresztény és nem keresztény házasságának - hatásának a vizsgálata, vagyis, hogy hogyan vált a kezdeti egyszerű lelkipásztori figyelmeztetés, illetve tilalom a mai értelemben is használt, házasságkötést érvénytelenítő akadállyá. A második szempont a terminológiai vagy szó- és fogalomhasználati változás figyelemmel kisérése. Ez esetben azt vizsgáljuk, hogy, hogyan vált szét mind jelentésében, mind joghatásában a dispartias cultus, vagyis az általunk vizsgált valláskülönbség akadálya a matrimonium mixtum-tól, vagyis vegyes házasságtól, amely egy katolikus és egy nem katolikus, de érvényes keresztséggel rendelkező személy házasságát jelenti. 1. Az akadály bibliai előzményei Az ószövetségi mózesi törvény a választott nép tagjai számára kifejezetten tiltotta, hogy egyes kánaáni népekkel: az amoritákkal, a kánaániakkal, a hettitákkal, a perizitákkal és a jebuzitákkal házasságot kössenek (íz 34,10; Dt 7,1; Ezd 9,11-12.). Az ószövetségi tilalom fő szempontja, hogy elkerüljék az idegen istenek imádatában és különösen a termékenységi kultuszokban való részvételt.1 Mindemellett arról nem beszél az ószövetségi szakasz, hogy az ilyen tiltott házasságok „érvénytelenek” is lettek volna. Az Újszövetség más szempontokat vesz figyelembe. Az első keresztények a családi békét látták veszélyeztetve, ha egy keresztény és egy nem keresztény házasságot köt. Ugyanakkor a kereszténység első éveiben a keresztények alacsony lélekszáma miatt ez elkerülhetetlen volt. Az apostoli hagyomány szerint az ilyen házasságok missziós küldetéssel is rendelkeztek. A cél ugyanis az volt, hogy a keresztény fél megszentelje a másik felet, vagyis a nem keresztény fél is megkeresz- telkedését tűzték ki célul (1 Pét 3, 1-2; lKor7, 12-14). Szent Pál apostol azonban azzal a lehetőséggel is számol, hogy nem mindig van lehetőség a másik fél „megszentelésére”. Sőt az apostol sorait az özvegyek második házasságáról, „az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban” (lKor 7,39), már többen a dispar házasságra vonatkozó „tilalomként” értelmezték.1 2 Az apostol sorai azonban inkább lelkipásztor figyelmeztetetést jelentenek, és még nem a jogi értelemben vett házassági akadályról van szó. 1 D’AURIA, A., Gliimpedimentimatrimoniali, Roma 2002. 102. 2 D’AURIA, A., Gliimpedimentimatrimoniali, 103.
