Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái
58 SzuROMi Szabolcs Anzelm lapsorum et de fontibus iuris ecclesiastici és De prudentia dispensatione ecclesiasticarum sanctionum; tovább Liège-i Alger De misericordia et iustitia műveinek nyomán50 azok az elvek, melyeket Gratianus mester következetesen tudott alkalmazni a Concordia discordantium canonum-ban.51 A pápa által kiadott egyedi határozatok értelmezésében így megjelenhetett két lehetőség mérlegelése. Az egyik, hogy az adott határozat a már meglévő j ogszabályhoz (vagy j ogszabály- okhoz), ill. azok tartalmához, a legfőbb jogalkotói hatalommal hozzátett kiegészítés (declaratio extensiva legis). Ebből egyértelmű, hogy az egyedi határozatot csak akkor kell úgy tekinteni, hogy az mindössze a kiállítás okául szolgáló egyedi esetre szól, ha az kifejezetten egy adott ügy körülményeihez és sajátos belső tartalmához kötődik. A másik lehetőségként az olyan egyedi határozatot különböztette meg a kánonjogtudomány, amely mindössze egy, már hatályban lévő jogszabály értelmezését vagy kifejtését igyekezett rögzíteni (declaratio comprehensiva legis). Látható, hogy ezzel a világos különbségtétellel az egyedi határozat megkapta mai értelmét, azaz, hogy nem tekinthető önálló jogszabálynak, hiszen mindkét esetben közvetlen függésben van egy korábban hozott és hatályban lévő jogszabálytól. II. Parancs (Praecemtum) A praeceptum szó a praecipere, parancsolni, rendelkezni igéből származik. A római jogban a császárkori rendeletek, azaz constitutiones egyik új típusának számított.52 53 A középkori kánonjogi szóhasználatban a praeceptum hagyományosan két jelentésben található meg. Olyan esetben, amikor valamely cselekmény a hatályban lévő törvénnyel ellenkezett. Ismert, hogy a jogszabály, az abban meghatározott alávetettekre nézve, főszabály szerint mindig kötelező, hatályának ideje alatt. Különösen igaz ez a kánonjogban, amelynek minden egyes törvénye közvetlen vagy közvetett kapcsolatban van az isteni joggal, így az ókortól kezdve úgy tekintettek rá, hogy ha már egy meghatározott kánoni szabály hatályba lépett, úgy az nem kerül hatályon kívül. Ezt példázzák a koraközépkori kánonjogi kollekciók is, mint az 5. század végén, 6. század elején keletkezett Collectio DionysianaSi, és a valószínűleg a 6. század elején Rómában összeállított Collectio Quesneliana (PL LVI, vö. Paris BN lat. 1454).54 A konkrét törvényt meghozó halála tehát nem szüntette meg a jogszabály hatályát. A parancsban előírtak megtartása ellenben - amennyiben az 50 KretzSCHMAR, R., Alger von Lüttichs Trahat „De misericordia et iustitia" (Quellen und Forschungen zum Recht im Mittelalter 2), Sigmaringen 1985. 51 VIEJO-XIMÉNEZ, J.M., La composición del Decreto de Graciano, in lus Canonicum XLV/90 (2005) 431-485. 52 FÖLDI, A. - FlAMZA, G, A római jog története és institúciói, 93. 53 GAUDEMET, j., Les sources du droit de l’Église en Occident du IF au VIF siècle, Paris 1985. 134-137. ERDŐ, P., Storia déllé fonti del diritto canonico, 50-53. SZUROMI, SZ.A., Medieval Canon Law - Sources and Theory - (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/12), Budapest 2009. 58-70. 54 GAUDEMET, j., Les sources du droit de l’Église en Occident, 133.
