Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái
Az EGYEDI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK KÖZÉPKORI KÁNONI FORRÁSAI... 59 azt kiadó hatóság máshogy nem rendelkezett — csak a törvényhozó élete végéig kötelezte - és kötelezi - az alávetettet. A parancs nem pusztán az azt kiszabó illetékességi területén kötelezte a személyt - lévén személyhez, vagy hivatalhoz kötött intézkedés - hanem mindenütt, ahogy ez a hatályos CIC 52. kán.-ban is szerepel.55 A parancs másik jelentése egy bírósági eljáráson kívüli kategóriát foglalt magában. Vagyis abban az esetben, amikor egy klerikus súlyos bűnt követett el, és abban az ordinárius kétszeri figyelmeztetésére is kitartott, az ordináriusnak jogában állt közvetlenül, parancs formájában - azaz külön bírósági eljárás nélkül - a személlyel szemben intézkednie, hogy elhárítsa az egyház közjavának a veszélyeztetését. A praeceptum ezen fajtájából alakul ki a büntető parancs, azaz praeceptum poenale (vö. CIC 1319. kán.).56 III. Leirat (Rescriptum) A latin rescribere (visszaírni, válaszolni) szóból származó rescriptum, a praeceptum-hoz hasonlóan a császárkori rendeletek egyik fajtája, amely Hadrianus császár uralkodásától használatos. Ezt a rendeletet a császár, a közvetlenül hozzá intézett kérelemre bocsátotta ki, amely így megszabta azokat a kereteket, amelyek között az alsóbb fokú bíróság a konkrét ügyben ítéletet hozhatott (vö. rescriptum-os eljárás).57 A leirat a középkori kánonjogi felfogása alapján, a pápa és - a kongregációk létrehozása után - a kongregációk válaszait jelentette, amiket valamely kérdés intézőjéhez, vagy felterjesztés benyújtójához intéztek. Ma a leirat kiváltságot, felmentést, vagy más kegyet adományoz a CIC 59. kán. 1. § alapján.58 Eredetileg azonban csak a rescriptumok egyik fajtája tartalmazott kegyintézkedést, más leiratok a szentszéki igazságszolgáltatás meghatározott írott formáját jelentették, mely utóbbi értelemben nagyon közel állt eredeti, római jogi jelentéséhez. A Liber Extra (1234) az I. könyv 3. címének 43 kánonját szenteli a leiratok kérdéskörének, De rescriptis címmel. Ezeken az egységes témájú, bár különböző egyedi esetekre megszületett kánonokon túl, további kapcsolódó kánonokat találunk a De officio et potestate iudicis delegati (X 1. 29. 15, 32, 40)59; és a De appellationibus, recusationibus et relationibus (X 2. 28. 44, 57)60. A privilégiu55 HAERING, s. - SCHMITZ, H. (ed.), Dicdonario enciclopédico de Derecho Canónico, 679. 56 LabandeirA, E. - MIRAS, J., El precepto penal en el CIC 83, in Ius Ecclesiae 3 (1991) 671-690; vö. ERDŐ P., Egyházjog, 608. 57 FÖLDI a. - Hamza G, A római jog története és institúciói, 92. 58 MARZOA, A. — MIRAS, J. — RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed.), Comentario exegético al Código de Derecho Canónico, I-V. Pamplona 1996. I. 593-594 (CANOSA, J.). CANOSA, J., La concessione di grazié attraverso i rescritti, in Ius Ecclesiae 6 (1994) 237-257. 59 X 1. 29. 42: Uno delegatorum vel arbitrorum, sicut proponis, rebus humanis exempto, eorum officium exspiravit, nisi aliud in delegatione aut compromisso fuisset expressum FRIEDBERG H. 182. 60 X 2. 28. 44: (...) Quicquid autem contra citationem peremptoriam posset ab absente proponi, adversus appellationem huiusmodi valeat allegari. Si quis autem terminum appellationis praeveniens tacita veritate literas impetravit, et careat impetratis, et poenam contumaciae non evadat. Hoc autem in litibus sive iudiciis exercendis volumus observari. FRIEDBERG II. 426.
