Kánonjog 14. (2012)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái

56

SzuROMi Szabolcs Anzelm

de Pisa által 1338-ban összeállított Summa de casibus-ra (pl. Rossiyskaya Nationalnaya Bibliotéka Ermit. lat. 11).34

I. Határozat (Decretum)

A decretum vagy decretalis általában egyedi eseteket rendezett. Kegyet, kiváltságot vagy választ tartalmazott egyedi személyek számára. A római jogban a decerno igéből származó decretum a magisztérium olyan döntését jelentette, mely az imperiumon alapuló hatalom, nem pedig bírói vagy törvényhozói illetékessége alapján született35 (vö. D. 1.4. 1.1; D. 1. 16.9.1; D. 26.3.2; D. 36.1. 81; D. 37. 1. 3.1; etc.).36 Akik nyilvános közhatalmat gyakoroltak, azok megfelelő képességgel rendelkeztek. Az ilyen jellegű határozatok meghozatalára, a pontifexek (D. 11.7. 8)37, a princeps és a császár (D. 1. 1. 7; D. 1.4. 1; D. 4. 6. 1; D. 5. 2. 28)38, a szenátus (D. 24.1.32.24)39, a konzul, aprokonzul és a kormányzó (D. 1.16.9.1 ; D. 4.4. 3; D. 27. 1. 16)40; vagy a decurio-k (D. 3. 5. 30)41 voltak jogilag képesek.

A decretum az egyházjogi szóhasználatban számos értelemben szerepelt az ókor óta. Bármely pápai bulla, littera, vagy motu proprio, amennyiben a római pápa törvényhozói döntését tartalmazta, dekrétumnak volt nevezhető.42 Ez a jelenség jól mutatja magának a kifejezésnek a régi - az előbb bemutatott - római jogi kategóriától való erőteljes függését. A pápán kívül azonban a későbbiekben - a kongregációs struktúra lépésről-lépésre történő kialakulásával, azaz 1542-től — amikor III. Pál döntése alapján a Sacra Congregatio Universalis Inquisitionis megkezdte működését - maguk a kongregációk is állítanak ki egyedi határozatokat.43 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a provinciális zsinatok is, nagyon korai

34 SZUROMI, SZ.A., Some Canonical Manuscripts in the Collection of the National Library of St. Petersburg, in Archiv fur katolisches Kirchenrecht 179 (2010) 20-36, különösen 21-26.

35 FÖLDI A. - Hamza g, A római jog története és institúciói, Budapest 1998.3 92, 185.

36 D. 26. 3. 3: Mulier liberis non recte testamento tutorem dat: sed is dederit, decreto praetoris vel proconsulis ex inquisitione confirmabit nec satisdabit pupillo rem salvam fore. Sed et si curator a matre testamento datus sit filiis eius, decreto confirmatur ex inquisitione. MOMMSEN, T. (ed.), Digesta (retr. KRÜGER), Berolini 1928.15 336.

37 D. 11. 7. 8: Ossa quae ab alio illata sunt vel corpus an liceat domino loci effodere vel eruere sine decreto pontificum seu iussu principis, questionis est: et ait Labeo exspectandum vel permissum pontificale seu iussionem principis, alioquin iniuriarum fore actionem adversus eum qui eiecit. (...). MOMMSEN, T. (ed.), Digesta (retr. KRÜGER), 155.

38 D. 5. 2. 28: (...) Hadrianus decrevit hereditatem ad filium pertinere ita, ut libertates et legata praestentur, hic illud adnotatum quod de libertatibus et legatis adicitur: nam cum inofficiosum testamentum arguitur, nihil ex eo testamento valet. MOMMSEN, T. (ed.), Digesta (retr. KRÜGER), 80.

39 D. 24. 1. 32: (...) Si inter virum et uxorem societas donationis causa contracta sit, iure vulgato nulla est, nec post decretum senatus emolumentum ea liberalitas, ut actio pro socio constituatur, habere poterit: quae tamen in commune tenuerunt fine praestituto, revocanda non sunt. (...). Mommsen, t. (ed.), Digesta (retr. KRÜGER), 316.

40 D. 1. 16. 9: (...) Ubi decretum necessarium est, per libellum id expedire proconsul non poterit: omnia enim, quaecumque causae cognitionem desiderant, per libellum non possunt expediri. (...). MOMMSEN, T. (ed.), Digesta (retr. KRÜGER), 15.

41 Mommsen, T. (ed.), Digesta (retr. Krüger), 47.

42 Labandeira, E., Tratado derecho administrativo canonico, 307.

43 Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificium collectio, ed. GAUDE, F., I-XXIV+App. Augustae Taurinorum 1857-1867, VI. 344; vö. SZUROMI SZ.A., Egyhd-