Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az EUCHARISZTIÁRA VONATKOZÓ KÁNONI NORMÁK TEOLÓGIAI ALAPJAI 45 rért, élőért vagy megholtért, megkeresztelt vagy meg nem keresztekért, egyházi büntetés alatt állóért, vagy a hitet a halálos ágyon megtagadókért is, de az ilyenek esetében a temetési mise tilos. 4. Az Eucharisztia, mint kultikus tisztelet, vagyis imádás tárgya Az eucharisztikus istentisztelet a szó dinamikus értelmében áldozatbemutatás, megemlékezés és kultikus lakoma, a szó statikus értelmében pedig Krisztus jelenléte a színek alatt, mely imádás, hódolat tárgya (vagy inkább alanya).40 Az Úr Jelenlétének egészen különleges módja ez.41 A titkosan velünk lakó Emmánuél élményét sejteti, fejezi ki. A színek alak rejtező istenség nagyon megfelel az embernek, hiszen nem bírja el az Isten közvetlen látványát. A Krisztusi életben való fejlődés és megmaradás kitűnő lehetősége a szentségi Jézus látogatása.42 40 Vö. LODA, N., II culto eucaristico nella legislazione della Chiesa cattolica. I rapporti tra CIC e CCEO, in Apollinaris 76 (2003) 685. 41 E nagy titok előtt meghódol az emberi ész, mely fel nem foghatja, de el sem utasíthatja. Elutasítása származhat az eszmék összezavarásából (a lehetetlenséget keveri a felfoghatatlansággal), vakmerőségből (mely feltételezi, hogy a mindenhatóságot tökéletesen felfogja és pontosan ismeri, mit tehet), gőgből (mert a test állagának teljes ismeretét tulajdonítja magának, ami pedig vita tárgya) és a logika szabályainak kellő figyelembe nem vételéből (mely a dolgok jelen rendjét tartja egyedül lehetségesnek, amelyből minden kivételt kizáró törvényeket tételez). Vö. KATSCHTHALER J., Katholikus ágazatos hittan, IV. Budapest 1898. 354-367, főleg 356. 42 Vö. KUMINETZ, G., Csendes percek az Eucharisztiáról (Avagy az imádság lépcsőfokai), in KUMINETZ, G., A jó harcot harcolva, Veszprém 2008. 127-129: „Isten elsősorban Lélekben és Igazságban imádandó, mondják sokan, a tettek emberei, lenézve kissé a vallás buzgó gyakorlóit. Ám aki valóban Lélekben és Igazságban akarja imádni az Urat, előbb-utóbb felfedezi az áldozathoz, a kultikus áldozathoz vezető utat. Mert látja, isteni erőre, mintegy külső segítségre van szüksége az Úton maradáshoz. És erőt merít belőle, mert Krisztus rendelése szerint az Eucharisztiában megjelenül az Atya számára egy és egyetlen kedves áldozat, melyben, mellyel és mely által minden krisztushívő is felajánlja szolgálatát, áldozatát az Istennek. És kell az áldozatos lélek, különben az imádás megszűnik az Igazságban lenni. És kell az a tudat, hogy áldozatom kedves legyen az Isten előtt, különben az imádás nem lesz a Lélek szerinti. Az imádás eszerint tehát a parancsok szerinti élet, az odaadás tehát a készséges, áldozni tudó lelkűiét. Ám az odaadásnak még vannak további megmászandó csúcsai. Egyik ilyen újabb magaslat az Eucharisztiával, mint a Krisztus testével való kultikus táplálkozás, amikor is valamiképp a hívő azt éli meg, hogy mintegy az Ő Húsából és az Ö Csontjából valóvá lesz a Szent érintése és vétele által. Az imádás másik és talán legmagasabb hegye, az egyesülni vágyás és az áhítat betetőződése az Eucharisztikus Jézus előtti hódolat. Ehhez a magaslati ponthoz csak azok juthatnak el igazán, akik az előző stációkat már megjárták, akik felvették az odajutás keresztjeit, s vették az azokkal járó ajándékokat. Ma, a tenni akarás, a világi és az egyházi társadalom igazság és lélek szerinti megreformálásának a gigászi, már-már minden más megszívlelendő szempontot semmibe vevő vágya feledni és feledtetni akarja azt, hogy fontos az Eucharisztikus Jézus előtti elcsendesedés, szemlélődés. Ám e roppant törekvés egyre látványosabb sikertelensége az, ami ismét felfedezteti velünk ezt a Teljességet. Persze, arra is rávilágít, hogy a Lélekben és Igazságban imádásnak mélyebb értelme van. Ma, amikor az Úr testével való táplálkozást amolyan közösségi lakomaként, a közösséghez tartozás külső jeleként veszik és mutatják be a pásztorok, mondván ez is a beavatási forma része, akkor egyrészt könnyen híveket akarnak szerezni, másrészt torzítják az Utolsó Vacsora emlékét. Az így szerzett hívek formaságnak tekintik az áldozást, hiszen ez csak egy afféle szertartás, ami kifejezi a közösséghez tartozást. Ezért súlyos bűnökkel is természetesnek veszik az Eucharisztia vételét. Az Ostyában valóságosan megjelenülő Krisztus hite nélkül tehát nem a Szenttel való találkozás és táplálkozás történik, pedig ez az igazán vallásos lélek legbensőbb vágya. Ez a vonás is
