Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
46 KuMiNETZ Géza Ennek módjai a szentséglátogatás és imádás, szentségkitétel, imádás és szentségi áldás, az eucharisztikus körmenetek (főleg Űrnapján), és az ún. eucharisztikus kongresszusok.43 Maga a jog is ezeket szabályozza. A szentséglátogatás és imádás sajátos dimenziója az oltáriszentség engesztelése.44 II. AZ EUCHARISZTIA MINT LELKI TÁPLÁLÉK, VAGYIS A SZENTÁLDOZÁS Míg a többi szentség elsősorban az emberek megszentelésére lett rendelve, addig az oltáriszentségnek ezen túl még az istentisztelet is a funkciójához tartozik. Mint áldozat elsősorban Isten dicsőítésére, áldozásként pedig az emberek megszentelésére irányul. Az oltáriszentség, mint áldozás, a lélek eledele, Krisztus testének és vérének vétele a szentségi színek alatt. Az érvényes és gyümölcsöző áldozáshoz - Mihályfí Ákos szerint45 - három dogmatikai igazságot kell újra és újra megfontolás tárgyává tennünk: a) az oltá- riszentségben maga Krisztus van jelen; b) mindegyik szín alatt jelen van, sőt, mindegyik szín különvált részecskéje alatt is jelen van az élő, megdicsőült Krisztus; c) Krisztus jelenléte az oltáriszentségben a pap szavaira az átlényegü- lés révén történik. Mivel Krisztus mindegyik szín alatt jelen van, ezért nem szükséges feltétlenül a két szín alatti áldozás. Biztos igazságként mondható, hogy nem jár több kegyelemmel a két szín alatti áldozás az egy szín alattihoz képest. Az egy szín alatti áldozás fő motívuma a betegek és a távollevők áldoztatásának lehetősége volt. A bort (szent vért) nem lehetett úgy tárolni és mobilizálni, mint a kenyeret. Ehhez társult a higiéniai szempont, valamint a hívek létszámának jelentős növekedése, ami a lacsak arra világít rá, hogy a Szent Színekben nemcsak jelet, de a jel által jelzett valóságot is látnunk, hinnünk kell, azaz Krisztus valóságos Jelenét, akivel szemben hányszor méltán imádkozzuk ama százados imáját: Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; vagy Péter apostol felismerő imáját: Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok én! Aki tehát a Szentet éhezi, látnia kell, hogy nem elég ehhez egy darab megszentelt kenyérke, egy korty megáldott bor; a kenyérnek és a bornak magának kell a Szentnek lennie. Amikor tehát az Ostya elé térdelünk, a Szent, az Örök Jelen honába lépünk. A világ zaja kívül marad, mert a lélek abban a csendben találja magát, ahol nemcsak az Atya lát téged a rejtekben, de ahol te is láthatod valamiképp az Atyát. Ismét mondom nektek, hogy Krisztus eme teljessége csak akkor lehet osztályrészetek, ha az imádás minden más fajában már jeleskedtetek. Mert mit lát, mit szemlél az, ki az Örök Jelen honába az Eucharisztia révén belépett? Krisztust látja, aki az Út, akihez már megérkezett és akitől még mindig úttalan utak választják el; Krisztust látja, aki az Igazság, melyet már birtokol és mégis oly kemény beszéd; Krisztust látja, aki az Elet, melyben része van és mégsem akatja élni. Krisztust látja, ki Úr és Szolga. Krisztust látja a legfőbb Tanítót, az egyetlen Főpapot, a Mindenség Királyát. Krisztust látja, kiben a lélek megtisztul és elpihen. Krisztust látja, aki kicsiny szolgájának hatalmas feladatot, életre szóló küldetést adott. Üljetek le hát az Eucharisztikus Krisztus elé, és szemetek nemcsak néz, de újra lát; fületek nemcsak hall, de meghallja az igaz beszédet; karotokat ismét tetterő járja át; lelketek újra megeleveníti a testeteket; méltóság és béke lengi át lényetek. Találkoztok a Lélekkel és az Igazsággal, aki a ti valódi testi-lelki eledeletek is”. 43 Vö. LODA, N., II culto eucaristico nella legislazione della Chiesa cattolica, 697. 44 Erről bővebben lásd: ZUBRICZKY A., Az oltáriszentség engesztelése, in Hittudományi Folyóirat 15 (1904) 540-615. 45 Vö. MiHÁLYFI Á., Az emberek megszentelése Szentségek és szentelmények), Budapest 1926. 89.
