Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az EUCHARISZTIÁRA VONATKOZÓ KÁNONI NORMÁK TEOLÓGIAI ALAPJAI 37 titka. Itt az örökkévalóság belép az időbe, hiszen valósággal itt van a második isteni személy és vele a szétválaszthatatlan örök Szentháromság, belefolytatódik a történelembe a megtestesülés és kútfőre talál a kegyelmi megszentelés. Közvetlenül az emberek közé ereszkedik az Istenség, miként a salamoni templom szentélyében a sejtelmes felhő, a sechina képében ott lebegett a ffigyszekrény fölött. Az újszövetségi szentélynek sechinája és frigyszekrénye, szentély-fala és függönye az Eucharisztia”.7 E néhány idézettel kellően bizonyítottnak vehetjük,8 hogy nagyon központi és összetett valóságról van szó, melynek minden vallásban megvannak a természetes gyökerei, s ami felülmúlhatatlan teljességben ott van a krisztusi örökséget sértetlenül őrző katolikus egyházban.9 Előbb néhány általános vallásbölcseleti megjegyzést teszünk az áldozatról, az ember Isten közelsége utáni vágyáról, valamint a kultuszról, mint szent lakomáról, mely szent köteléket létesít a lakomában részesültek és az istenség között.10 11 Az istenséggel való közösség, szövetség azt jelenti, hogy az istenség baráti módon viselkedik az emberrel, nem tör az életére; s az ember részt kap az istenség hatalmából.11 A vallási élet ugyanis sajátosan a kultikus tevékenységben, azon belül is az áldozat bemutatásában csúcsosodik ki.12 Felmerül a kérdés, hogy miért állandó 7 SCHÜTZ A., Az eucharisztia, 98. 8 Ugyancsak elnevezéseinek sokasága is bizonyítja e titok összetettségét: kenyértörés, úrvacsora,, mise, szent áldozat, szent szolgálat vagy hivatal. Vö. KOCH, G., Eucharisztia, in BEINERT, W. (szerk.), A katolikus dogmatika lexikona, Budapest 2004. 170. Schütz Antal felsorolásában: eucharisztia (hálaadás), eulogia, kenyérszegés (fractio panis), Úrvacsora; anyaga tekintetében: a kenyér szentsége, a kenyér és a bor szentsége, mennyei, angyali, titokzatos kenyér. Tartalmát tekintve: az Úr teste és vére, hatás vonatkozásában: communio (koinonía), ami ma a szentség vételét jelenti; agapé (szeretetlakoma), szünaxisz (összejövetel), viaticum (szent útravaló), szent lakoma, tiszteletreméltó szentség (venerabile sacramentum), legméltóságosabb szentség, a szentség, áldozati jellege alapján: Oltáriszentség (sacrosancta, sacratissima, sanctissima, augustissima Eucharistia), szent ostya (hostia), szentmiseáldozat (sacrificium missae). Vö. SCHÜTZ A., Eucharisztia, 15-16. 9 Természetesen e három dimenzió teljes kibomlása nem máról holnapra történt. Az első évezredben hitte az egyház Krisztus valóságos jelenlétét az eucharisztiában, és eledelként vette magához a hívő az Úr testét. Sokáig a keresztnél kerestek menedéket, vigaszt, bátorítást, csak később, mikor tartósan őrizték, tudatosult bennük az állandó jelenlét, s ez lett az uralkodó módja kultikus tiszteletnek. Vö. MARINI, F., La conservazione e la venerazione dell’Eucaristia: ragioni e norme, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 16 (2003) 229. Három nagy korszaka van tehát az eucharisztiá- val kapcsolatos felfogás kibontakozásának: Az első, az őskereszténység, „amikor a Krisztus szenvedése és kereszthalála volt a keresztény vallásos életnek és áhítatnak a középpontja. Ebből kifolyólag a keresztények is a mártíriumban, a Krisztussal és Krisztusért elviselt szenvedés által igyekeztek magukat is Krisztusért keresztre feszíteni. A második periódus: az egész középkor, amikor a vallásos életnek a középpontja a bűnbánat volt, a penitencia, a vezeklés az elkövetett bűnökért, amely vezeklés 10-20-30 esztendeig tartott és ebben a vezeklésben a megfeszített Krisztus irgalmába vetett bizalom. Ezért a középkor legfőbb ájtatossága a keresztút és a keresztre-feszített Krisztus tisztelete, emellett a böjt, az önsanyargatás, a vezeklés a bűnökért. A harmadik periódus: az eucharisztikus kultusz újabb kifejlődése s fejlődésével Krisztus Urunk nagy szeretetének értékelése és egyben Krisztus Urunk nagy szeretetébe vetett határtalan bizalom”. Vö. MlHÁLYFI Á., Az eucharisztikus kultusz fejlődése, in BUDAPESTI NÖVENDÉKPAPSÁG Mei (szerk.), Jubileumi Évkönyv, Budapest 1931. 34. 10 Vö. BENOIT, P., Eucharisztia, in LÉON-DUFOUR, X. (föszerk.), Biblikus Teológiai Szótár, Róma 1976. 339. 11 Vö. NEMESHEGYI P., Az eucharisztia, in ALSZEGHY Z. - NAGY F. - SZABÓ F. - WEISSMAHR B. (szerk.), Teológiai vázlatok, V. Budapest 1983. 187. 12 Vö. VAN Der Leeuw, g., A vallás fenomenológiája, Budapest 2001. 305.-314.
