Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A közigazgatási felfolyamodás sajátosságai az egyházjogban
A KÖZIGAZGATÁSI FELFOLYAMODÁS SAJÁTOSSÁGAI AZ EGYHÁZJOGBAN 29 Ezek közül a II. szekció feladata a közigazgatási intézkedések törvényessége fölött őrködni. Nem a megtámadott határozat kibocsátójának legfőbb elöljárójaként jelenik meg, vagyis nem az adott határozat célszerűségével kapcsolatban dönt, illetve nem hoz új határozatot az eredeti helyettesítésére. AII. részleg csak a határozat törvényességét vizsgálja, és ezzel is a természetes vagy jogi személyek jogait védik. A 1445. kán. 2. §-a így írja le a Szignatúra II. részlegének kompetenciáját: „Ez a bíróság ítélkezik azokban a hozzá törvényesen folterj esztett vitákban is, amelyek az egyházi közigazgatási hatalom intézkedéséből támadtak, valamint azokban az egyéb közigazgatási vitákban is, melyeket a római pápa vagy a római kúria központi hatóságai rábíztak, továbbá az említett központi hatóságok közti illetékességi vitákban.” A Pastor Bonus 123. cikkelyének 1. §-a még egyértelműbben fogalmaz: A Szignatúra intézkedik a Római Kúria által megerősített vagy kiadott egyedi köz- igazgatási intézkedések ellen hasznos 30 napon belül benyújtott felfolyamodások ügyében, vizsgálva, hogy azok in procedendo vagy in decernendo (az eljárásban vagy a döntésben) törvényt sértettek-e. A Szignatúra Normae Speciales-ának 96. cikkelye szerint a II. részleg: (1) intézkedik a közigazgatási hatalomból származó viták esetén, amelyeket hozzá utaltak egy illetékes részleg döntése elleni fellebbezés vagy felfolyamodás miatt, ha az feltételezhetően törvényt sértett; (2) intézkedik a Szentszék hatóságai közötti kompetencia-viták esetén; (3) intézkedik a Kúria által odautalt közigazgatási ügyekben (4) a Római Pápa által oda utalt ügyekben. A fő területe azonban a köz- igazgatási perek intézése. Amennyiben valamelyik dikasztérium törvényt sértett a hierarchikus felfolyamodás során, a sértett fél ennek orvoslatát kérheti az Apostoli Szignatúra II. részlegétől. A Szignatúra azonban nem a megtámadott határozat kibocsátójának legfőbb elöljárójaként jelenik meg, vagyis nem az adott határozat célszerűségével kapcsolatban dönt, illetve nem hoz új határozatot az eredeti helyettesítésére, hanem csak a határozat törvényességét vizsgálja, hogy ezzel is a természetes vagy jogi személyek jogait védik. A Szignatúrához való fordulás előtt a közigazgatási intézkedések elleni felfolyamodásnak már végig kellett járniuk az ilyenkor szokásos utakat, (kivéve, ha rendkívüli ügyben azonnal oda utalták), és csak a Római Kúria hivatalai által kiadott vagy megerősített közigazgatási intézkedések ellen lehet a Szignatúrához fordulni, ha korábban már az adott dikasztériumnál már kérvényezték a felülvizsgálatot és azt a kérelmező számára nem megfelelően intézték el. A Szignatúra a közigazgatási felfolyamodások esetében sohasem magának az eredeti határozatnak a tartalmát vizsgálja, hanem csak annak törvényességét, azaz jogi feltételeit, vagyis hogy történt-e törvénysértés in procedendo vagy in decernendo, azaz azt, hogy megsértették-e a jogot az eljárás során, vagy azt, hogy az indokok, amik alapján a határozatot kiadták, azok elegendőek-e egy ilyen határozatra, vagy pedig egyáltalán igazak-e az indokok. Az ilyen törvénysértés, ami miatt a Szignatúrához lehet fordulni, lehet szándékos vagy véletlen. A törvénysér-
