Kánonjog 14. (2012)
KÖNYVSZEMLE
138 KÖNYVSZEMLE tős, mivel éppen Szuromi professzor ez irányú alapkutatásai és az abból levont megkerülhetetlen új eredmények fordították újra a nemzetközi tudományos közvéleményt a hispániai zsinatoknak az egyetemes egyházjog alakításában betöltött funkciója felé (vö. pl. The importance of the councils of Toledo of the 6th - 8th centuries in the Spanish and in the universal canonical discipline of the Church, in Folia Theologica 17 [2006] 227-237). Ugyanígy jelentős a bibliai források helyének és szerepének a feltárása a 9-12. századi kánonjogi gyűjtemények és az akkori ekkleziológiai kép megértésének vonatkozásában (75-85). Hazai - magyarországi — téma az esztergomi zsinatok és az általuk felhasználhatott egyetemes kánongyűjtemények újbóli kritikus, de egyúttal kiegyensúlyozott számbavétele, mely terület szintén a Szerző egyik fő kutatási területéhez tartozik (86-100). Sajátos elem a klerikusi kötelességekre és jogokra vonatkozó egyházi normák jellegzetességeinek szentelt fejezet, amelyhez Szuromi professzor számos meghatározó hatású 11-12. századi kánoni joggyüjteményt használ fel (101-117). Ki kell emelnünk mind tartalmában, mind tárgyalási módszerében azt a két fejezetet, melyek a bevezetőben említett alapelv fontosságát szem előtt tartva foglalkoznak a halálra való felkészülésre vonatkozó 12-13. sz-i egyházfegyelmi rendelkezésekkel (118-123) és a szentek, valamint a mártírok ereklyéinek tiszteletével (124-131). A IV. Lateráni Zsinat (a. 1215) több szempontból is határkőnek tekinthető a teológia- és kánonjogtörténetben, így annak egyes intézkedéseit a korábbi források, a történelmi környezet, a dogmatikai és fegyelmi elvek, továbbá a zsinat hatástörténete figyelembevételével vázolja fel a szerző ( 132-150). Az érett középkori egyházi bíráskodás és bíróságok szervezetének, jogkörének és eljárási rendjének ismertetésével Szurominak sikerült még inkább árnyalnia a kérdéskör nagy klasszikusainak — Bónis György, Antonio Garcia y Garcia, James Brundage, Gharles Donahue Jr., Erdő Péter, legutóbb pedig Balogh Elemér - mára kikristályosodott eredményeit, néhány új, elsősorban néhány további kortárs forrás megvizsgálásából származó adalékkal (151-163). Egyedi, kifejezetten magyarországi kánoni jogalkotást, ill. jogalkalmazást érintő része a kötetnek az utolsó öt fejezet, amelyben helyet kap Fráter György, bíboros, esztergomi érsek meggyilkolásának elemzésén keresztül a kérdés kapcsán felmerülő - eddig még senki által nem vizsgált - kánonjogi háttér részletes összegzése, és az abból fakadó általános következtetések levonása (164-171); a Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által összehívott zsinatok jelentősége és hatása a mindennapi magyarországi egyházfegyelemre (172-180); az állam és az egyház modernkori elválasztásából fakadó egyházi intézményi kompetencia-változások számbavétele (181-190); az 1941. november 11-12-én Serédi Jusztinián által elnökölt Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat és döntései kiemelkedő fontosságának a világos összegzése (191-201); valamint a Kassai Egyházmegye egyházi közigazgatási változásain keresztül a Katolikus Egyház 1918 és 1982 közötti intézményes működésének és a főbb problémakörök érzékeltetése (202-210). A kötetet, amely a Bibliotheca Instituti Postrgradualis Iuris Canonici sorozatban látott napvilágot, részletes és naprakész nemzetközi forrás és irodalomjegyzék (211-234) zárja.
