Kánonjog 14. (2012)

KÖNYVSZEMLE

Könyvszemle

139

Szuromi Szabolcs Anzelm professzor bemutatott müve a 2005 és 2010 között Itáliában, Nagy-Britanniában, Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon elhangzott konferencia előadásokra, valamint az azok kapcsán végzett behatóbb és szélesebb körű kutatásokra épül. A Szerző kiegyensúlyozott, arányos, egységes és mértéktartó áttekintést ad a kánonjogi források és intézmények kikristályosodási folyamatairól, doktrinális és diszciplináris kereteiről, kezdve annak teológiai és jogi hátterével, majd végigtekintve az egyházi jogalkotás történetét első századoktól a 20. századig bezárólag. A mű ezzel - és sajátos módszerével - régi hiányt pótol, nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is, így jelentősen hozzájárul a kánonjogi gondolkodás mélyebb megértéséhez.

FERENCZY Rita

KOVÁCS J., Visitatio Canonica a gyulai plébánián (1715-1993) [Szeged-Canádi Egyházmegyei Könyvtár I], Gerhardus Kiadó, Szeged 2011, pp.300

Kovács József, a Szegedi Szeminárium rektora és a Gál Ferenc Flittudományi Főiskola kánonjogtanára Visitatio Canonica a gyulai plébánián (1715-1993) címmel adta közre munkáját, amely eredetileg doktori disszertációként került benyújtásra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetben.

Az Egyház saját belső joga a kezdetektől komoly hangsúlyt helyezett a püspök pásztori funkciójára. Ez az ókorban és a középkorban szorosan kapcsolódott a püspök és a rábízott egyházi terület - különösen a 6. században kibontakozó plébánia és egyházmegyei rendszer következtében - közötti lelki házasság eszméjéhez. A püspök mint saját pásztor elválaszthatatlanul vezeti a rábízott nyájat és elsődleges sajátos felelőséggel tartozik területén belül az egyházi hitletétemény őrzéséért. Ennek ősi eszköze az ún. „visitatio canonica”. Talán úgy tűnik, hogy a 20. és a 21. század információs forradalmának köszönhetően ez az antik eszköz elveszítette létjogosultságát. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a püspök és egyházmegyéjének kapcsolata, a plébániák működése, a szentség és szentelmény kiszolgáltatás fontossága, a szent helyek méltó működése jóval többet jelent, mint azok az információk, statisztikai adatok, amelyet a plébániák, esperesi, illetve főesperesi kerületek rendszeresen eljuttatnak a főpásztorhoz. A többlet pedig maga a személyes kapcsolat az Egyház tagjaival, azaz a felszentelt, a megszentelt és a világi krisztushívőkkel. Ez a kapcsolat nem helyettesíthető semmilyen modem eszközzel. A 20. és a 21. században, a civil társadalomban elenyészik a személyes kapcsolat, amely az emberibb tevékenységet mozdította elő évszázadokig. A megyéspüspök személyes látogatása ezt a jelenséget töri át azzal, hogy általa, mint Krisztus ikonja, a pásztor látogatja meg nyáját. Nem nevezhető ez a látogatás puszta ellenőrzsének, hanem inkább Krisztus Titokzatos Teste egyedi működésének. A plébániák helyzetének megismerése, a plébánossal, templom és kápolnaigazgatókkal, a szerzetesekkel, a világi krisztushívők plébániához tartozó csoportjával, valamint mindazokkal, akik felelősséget éreznek az Egyház működéséért,