Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Az egyházi jogi személyiség új törvényi szabályozása Magyarországon
Közlemények 111 ja. Ezzel az eddig két különböző belső egyházi jogi személy (a szervezeti egységek és az önálló szervezetek) közötti különbségtétel megszűnik, azonban olyan módon, hogy a különbség mégis fennmarathat: a belső jogi személyek közül egyesek szerepelnek állami nyilvántartásban, mások nem, azonban e különbségtől függetlenül valamennyi egy kategóriába tartozik. A belső egyházi jogi személyek nyilvántartását a jövőben a miniszter vezeti. Az eddigi széttagolt, és néha zavaros nyilvántartás helyett az új nyilvántartásban a belső egyházi jogi személyek az adott egyház szerveiként jelennek meg (11. § [3]). Az Ehtv.-vel egyidejűleg lépett hatályba az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek, valamint a belső egyházi jogi személyek nyilvántartásáról szóló 42/2011. (XII. 31.) KIM rendelet, mely részletesen rendezi az egyházi jogi személyek - köztük a belső egyházi jogi személyek nyilvántartásba vételének, a változások bejelentésének, valamint a törlésnek és a nyilvántartás nyilvánosságának szabályait. A belső egyházi jogi személyek - amennyiben nyilvántartásba kerülnek — nyilvántartásba vételéhez is létesítő okiratra és a képviselő aláírási címpéldányára van szükség, amellett, hogy az egyház belső szabályát is mellékelni kell, ami alapján a kérelem jogalapja megállapítható. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a minisztérium a belső egyházi jog értelmezését is magára vállalná, ami sajátos elvi kérdéseket vetne fel. Egyértelműnek tűnő helyzet egyértelműsítésére törekszik a 11. § (2) bekezdése, mely szerint „az egyház által létrehozott, külön jogszabály alapján jogalanyisággal rendelkező szervezet (egyesülési jog alapján létrejött civil szervezet, alapítvány, gazdasági társaság)” nem minősül egyházi jogi személynek - ugyanakkor a rendelkezés bevezető fordulata kiegészül azzal az elemmel, mely szerint ez a megszorítás „az egyházak belső szabályai szerint egyházi jogi személyiséggel nem rendelkező” szervezetekre vonatkozna. Ebből arra következtethetnénk, hogy amennyiben egy egyház által létrehozott szervezet egy egyház belső szabályai szerint egyházi jogi személyiséggel is rendelkezik, akkor egyházi jogi személynek is minősül amellett, hogy külön jogszabály alapján (is) jogalany. Az ellentmondás akként lenne feloldható, hogy az ilyen szervezet (pl. egyesület) jogi személyisége egyúttal egyházi jogi személyiség - ha létrejönnek ilyen szervezetek (életszerű, hogy az egyházak az általuk létrehozott szervezeteket, gazdasági társaságokat ne ruházzák fel egyházi jogi személyiséggel, azaz ne tekintsék közvetlenül saját szervezetükhöz tartozónak). Ugyanakkor az egyházi intézmények (iskola, egyetem, kórház stb.) az egyház belső szabályai szerint rendelkezhetnek jogi személyiséggel, ami azt a lehetőséget hordozza, hogy az egyházi intézmények belső egyházi jogi személyként működjenek (11. § [1]). III. III. ÚJ GARANCIÁK Az egyházi adatkezelés említése is az autonómia erősödését jelzi: „Az egyház a vallási tevékenységhez kapcsolódó személyes adatokat belső egyházi szabálya szerint kezeli, azokat az érintett hozzájárulásával - halála esetén leszármazója hozzájárulásával - továbbíthatja és hozhatja nyilvánosságra.” (10. § [4]). Az egyház belső szabályai szerint történő adatkezelést eddig sem kellett az adatvédelmi
