Kánonjog 13. (2011)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Újabb megjegyzések az államilag elismert egyházi házasság kérdéséhez
KÖZLEMÉNYEK 89 leteik, alapvetően azonban nem fonódnak össze. Az egyházak egy részének — különösen azún. történelmi egyházaknak - alaposan kidolgozott, önálló jogrendszere van (amely általában rendelkezik a házasságról is), ez viszont az állami jogrendtől teljesen elkülönült szabályrendszer. Kapcsolat a kétfajta jogrend között csak azokban az esetekben lehet, amelyekben valamelyik jogrend recipiálja a másik szabályait, tehát utalással vagy beemeléssel a maga részévé teszi, joghatást rendelve ezzel annak rendelkezéseihez a maga rendjében2'. Ilyen csatlakozási pont például a jogi személyiség kérdése, hiszen az egyház az 1990. évi IV. törvény alapján jogi személy,"8 és ebben a vonatkozásban az állam joga recipiálja az egyházak ide vonatkozó jogi rendelkezéseit. VI. A KATOLIKUS HÁZASSÁGKÖTÉSRE VONATKOZÓ EGYHÁZI NORMA Mint említettük, a történelmi egyházaknak önálló, az államtól független belső jogrendszere van, amely általában rendelkezik a házasságról is. A polgári változások ellenére a Katolikus Egyház továbbra is azt a meggyőződést követi, hogy a házasságra, mint szentségre, egyedül ő jogosult törvényeket felállítani és ítélkezni, ami természetesen nem vonatkozik a házasság polgári joghatásaira. Az egyházjog nem a családnak, mint szociológiai és jogi jelenségnek, illetve a tagjainak az egymás közti jogi viszonyait tárgyalja, hanem a szentségi jog rendszerébe illesztve a házasságot, mint szentséget szabályozza.29 Ez nem azt jelenti, hogy az egyházjog nem tekinti fontos jelenségnek a családot, hanem inkább hogy az egyház meg- szentelöi feladata körében kapja meg ez a szentség meghatározó jelentőségét.30 A hatályos Codex iuris canonici több helyen is tartalmaz a családra vonatkozó szabályokat, pl. a szülőknek vagy gyámoknak a gyermek feletti hatalmáról (ami a törvényes képviseletnek felel meg, és a polgári joghoz hasonlóan itt is a személyek jogáról szóló rész tárgyalja) a házasságban élőknek az ebből fakadó kötelezettségeiről. különösen a gyermekek neveléséről mint súlyos kötelezettségről és jogosultságról; a tanítóhivatal tanításáról a család egységéről, szilárdságáról és feladatairól; a szülőknek a gyermek keresztelésével kapcsolatos kötelességeiről; sajátosan a gyermek perbeli képviseletéről; és a házasságtörés hatásáról a házastársi együttélésre - így természetesen ebben a részben is. A kánonjog azonban nem egy egységes családjogi koncepcióban foglalkozik a családdal, hanem a saját rendszerén belül, az egyes szabályozási területekkel kapcsolatban (például a szülők kötelességét és jogát a gyermek megfelelő neveléséhez a krisztushívőkre vonatkozó szabályozásban, a gyermekek „törvényes” képviseletét az általános normák között a személyek jogában, a perbeli képviseletüket a perjogon belül tárgyalja, stb.). ' SCHANDA B., Világi jog az egyházjogban — egyházi jog a világi jogban?, in Kánonjog I (1999) 79-88. 2S Vö. FERENCZY R., Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének köréből, in Magyar Jog 46 (1999) 518-529. 25 Vö. IOHANNES PAULUS II, Adh. Ap. Familiaris consortio (22. nov. 1981): AAS 74 (1982) 81-191. Nr. 13. 30 Prader, J., Die Ehe in der kirchlichen Rechtsordnung, in LlSTL, J. - SCHMITZ, H. (Hrsg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1999. 884-904, különösen 893-895.
