Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Szent Ágoston REgulája mint a szabályozott kanonokok saját figyelmének hatályos jogforrása
62 SzuROMi Szabolcs Anzelm I. A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEIRE VONATKOZÓ EGYHÁZFEGYELEM ÉS AZ INTÉZMÉNYEK SAJÁT JOGA A hatályos Egyházi Törvénykönyv az 586. kán. 1. §-ban deklarálja4 a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak belső autonómiáját, mellyel a tagok az alapító szándékának megfelelően tudják — az intézményesedéit keretek között — teljesíteni az evangéliumi tanácsokból fakadó kötelességeiket (vö. 578. kán.).5 Mindezt az adott intézmény konstitúciója, vagy statútumai rögzítik, melyek a saját jog kitüntetett forrásai. A CIC (1917) a személyekről szóló könyv második részében még pontosan rögzítette a szerzetesjog alapvető kategóriáit (szerzetes, rend, pápai jogú szerzetesintézmény, stb.)6, amint azt is, hogy minden olyan regula vagy egyedi konstitúció, amely ellentétes a Kódexszel hatályon kívül kerül (vö. CIC [1917] Can. 489)7. Nyilvánvaló, hogy a klasszikus regulák, amelyek az egyes tagok életének megjobbítását szabályozzák - amint az ideiglenes és örökfogadalom szövegében szerepel -, nem kerültek hatályon kívül, hiszen tartalmuk nem érintette szorosan a konkrét intézményes kereteket. Hozzá kell tennünk, hogy az új Egyházi Törvénykönyvben a CIC (1917) Can. 489 helyébe lépő 587. kánon8 már csak a szerzetesrendek alapszabályának vagy konstitúciójának meglétére és főbb tartalmi elemeire utal, valamint rögzíti, hogy hatálybalépésükhöz és megváltoztatásukhoz szükség van az illetékes egyházi hatóság jóváhagyására.9 A regidák normái a mindennapos közösségi életet és annak megszentelését írják le, ahogy azt az ágostoni és benedeki regula is teszi. A statútumok vagy a kons- titúciók ezeknek az elveknek az adaptálásával a konkrét szerzetesi közösségek intézményes működésének rendezésére szolgálnak.10 A vonatkozó egyetemes kánonjogi előírások a kodifíkáció előtt számos jogforrásban voltak fellelhetőek, a Corpus iuris canonici-tő\ kezdve, pápai, zsinati vagy kongregációs kötelező rendelkezésekig. A történelmi szerzetesintézmények mindezen túlmenően további privilégiumokat is nyertek a különböző korokban az illetékes egyházi hatóság ál4 Vö. PRIMETSHOFER, B., Ordensrecht auf der Grundlage des CIC 1983 und des CCEO unter Berücksichtigung des staatlichen Rechts der Bundesrepublik Deutschland, Österreichs und der Schweiz, Freiburg im Breisgau 2003. 55-56. SZUROMI SZ.A., A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai tagjainak sajátos kötelességei és jogai, in Teológia 43 (2009) 74-80. 6 CIC (1917) Can. 488. 7 CIC (1917) Can. 489 - Regulae et particulares constitutiones singularum religionum, canonibus huius Codicis non vontrariae, vim suam servant; quae vero eisdem opponuntur, abrogatae sunt. Vö. CIC Cann. 588-589. 8 CIC Can. 587 - § 1. Ad propriam singulorum institutorum vocationem et identitatem fidelius tuendam, in cuisvis instituti codice fundamentali seu constitutionibus contineri debent, praeter ea quae in can. 578 servanda statuuntur, normae fundamentales circa instituti regimen et sodalium disciplinam, membrorum incorporationem atque institutionem, necnon proprium sacrorum ligaminum obiectum. - § 2. Codex huiusmodi a competenti auctoritate Ecclesiae approbatur et tantummodo cum eiusdem consensu mutari potest. 9 ANDRÉS, D., Las formas de vida consagrada. Comentario teológico-juridico al Código de Derecho Canónico, Madrid-Roma 2005. 48-52. 10 ABBASS, J., The Consecrated Life: A Commentary of the Eastern and Latin Codes, Ottawa 2008. 34-36.
