Kánonjog 12. (2010)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Szent Ágoston REgulája mint a szabályozott kanonokok saját figyelmének hatályos jogforrása

KÁNONJOG 12 (2010) 61-68.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

SZENT ÁGOSTON REGULÁJA MINT A SZABÁLYOZOTT KANONOKOK SAJÁT FEGYELMÉNEK HATÁLYOS JOGFORRÁSA*

1. A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEIRE VONATKOZÓ EGYHÁZFEGYELEM ÉS AZ INTÉZMÉNYEK SAJÁT JOGA; II. A SAJÁT JOG KÉT KITÜNTETETT FORRÁSA: A REGULA ÉS A KONSTITÚCIÓ; KONKLÚZIÓ

„Fundatorum mens atque proposita a competenti auctoritate ecclesiastica sancita circa naturam, finem, spiritum et indolem instituti, necnon eius sanae traditiones, quae omnia patrimonium eiusdem instituti constituunt (...)”, így fogalmaz a megszentelt élet intézményeire és apostoli élet társaságaira vonatkozó kánoni normákat bevezető általános rendelkezésekben a hatályos Egyházi Törvénykönyv.1

Az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatás különböző szempontokból teszi vizsgálat tárgyává az egyes szerzetesi regulák tartalmát. Ezekből az elemzésekből gyakran úgy tűnhet, mintha a regulák nem a mindennapokat ténylegesen befolyásoló, a megszentelt élet meghatározott keretek közötti megvalósítását rendező egyházfegyelmi források lennének, hanem mindössze a szerzetesi intézmények történelméhez és egyedi hagyományaihoz kötődnének. Ez az értelmezés azonban idegen a fogadalmaikból fakadó szerzetesi kötelességeiket és jogaikat komolyan szem előtt tartó közösségek álláspontjától, melyek a regulát - legyen az ágostoni, benedeki, stb. - intézményük és életük saját, mindennapi életnormájának forrásaként kezelik. Lehet-e a 21. században úgy tekinteni az ősi regulákra, és ha igen, milyen fonnában, mint az egyetemes kánonjog utaló szabályai által elismert hatályos fegyelmi jogforrásra? Ennek a kérdésnek a megvilágításához a következőkben Szt. Ágoston Regulájának* 1 2 az Egyházi Törvénykönyvhöz és a Premontrei Kanonokrend Konstitúcióihoz való viszonyát elemezzük. Maga a Regula 397 körül íródott, és rövid, mértéktartó tartalmának köszönhetően a nyugati szerzetesség egyik alap életszabályává vált, köztük - a teljesség igénye nélkül - az ágostonos kanonokok, a premontreiek, a domonkosok, a trinitáriusok, a mercedáriusok, az ágostonos remeték, a szeiviták, a piaristák és az asszumpcionisták rendjét, valamint különböző lovagrendeket és női közösségeket.3

Készült a Premontrei Rendi Szent Mihály Apátságban (Silverado, CA). A kutatást az OTKA K 73574-cs számon támogatta.

1 Vő. CIC Can. 578.

2 Kiadása: VERHEIJEN, L-M. (ed.), La Règle de saint Augustin, I-II. Paris 1967. Vö. Dl BERARD1NO, A. - QUASTEN, J. (ed.), The Golden Age of Latin Patristic Literature. From the Council of Nicea to the Council of Chalcedon (Augustinian Patristic Institute - Rome, Patrology IV), Wesminster, Maryland 1986. 375-376.

3 VAN Bavel, T.J., The Rule of Saint Augustine with Introduc tion and Commentary (trans. Canning, R.), London 1984. 4-6.