Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész
A BŰN ÉS A BŰNCSELEKMÉNY 31 III. A BŰN ÉS A BŰNCSELEKMÉNY FOGALMA A CODEX IURIS CANONICI (1917)-BEN A hatályos kánonjog a bűncselekményre, vagy még általánosabb értelemben a büntetendő cselekményre szakkifejezésként általában a delictum szót használja45. Az 1983-as Egyházi Törvénykönyv VI. könyve első részének is ez a felirata: De delictis et poenis in genere. Ez a szóhasználat a Codex Iuris Canonici (1917) terminológiájából ered. Annak V. könyve ugyanis a De delictis et poenis címet viselte. Az újkori büntetőjogi rendszerek különbséget tettek a negatív jogkövetkezményekkel járó, jogi normát sértő cselekmények között, és részben a büntetendő cselekmény kategóriáján belül is megkülönböztették a bűncselekményt más hasonló jellegű cselekményektől (pl. Magyarországon különbséget tettek a bűntett, a vétség és a kihágás között)46. Ezért a CIC (1917) kiadása előtti évtizedekben, a kánonjog kodifikációjának hivatalos és privát előmunkálatai során szintén megfogalmazódtak javaslatok az egyházi büntetendő cselekmények különböző kategóriáinak következetes terminológiai megkülönböztetésére. Joseph Hollweck szövegszerűjavaslatot tett közzé az egyházi büntetőjog kodifikálására. Ebben a korabeli világi büntetőjogot és az ősi egyházi jogforrásokat egyaránt figyelembe véve a büntetendő cselekmény általánosabb fogalmán belül két - súlyosság szerint eltérő - fokozatot különböztetett meg: „1. §. Egyházi büntetendő cselekményen (crimen, delictum) a bűntől (peccatum) eltérően olyan külső cselekedetet vagy mulasztást értünk, amely beszámitható módon sért meg olyan isteni vagy egyházi törvényt, melynek áthágása esetére az egyházi jog büntetést helyez kilátásba”. „2. §. Azokat a büntetendő cselekményeket, amelyekre az egyházi rendelkezések cenzúrákat, jogbecstelenséget, lefokozást, letételt, megfosztást helyeznek kilátásba, bűncselekményeknek (crimina), azokat pedig, amelyekre enyhébb büntetéseket, így dorgálást, áthelyezést, vezeklést, pénzbüntetést vagy felfüggesztést helyeznek kilátásba, nevezetesen a mulasztással elkövetett törvénysértéseket, kihágásoknak (delicta) nevezzük”47. Az 1917-es kodifikáció - bár a bűncselekmény meghatározásán érezhető Hollweck szövegének hatása48 - végül is nem tette teljesen magáévá ezt a javaslatot. Egyrészt a CIC (1917) Can. 2195 § 1 nem különbözteti meg törvényi meghatározással a crimen és a delictum fogalmát, hanem csupán a delictum szóval jelöli a büntetendő cselekményt általában49, másrészt a CIC (1917) másutt inkább felváltva, rokonértelmű szavakként használja ezt a két kifejezést50. Ugyanakkor a CIC (1917) a bűncselekmény fogalmi meghatározásába belefoglalja, hogy az olyan törvény erkölcsileg beszámítható megsértése, melyhez legalább meghatározatlan 45 OCHOA, X., Index verborum ac locutionum Codicis Iuris Canonici, Roma 1983. 120. 46 Ld. pl. MÁRKUS O. (szerk.), Magyar Jogi Lexikon, II. Budapest 1899. 337-340. 47 HOLLWECK, J., Die kirchlichen Strafgesetze, Mainz 1899. 65-66. 48 MÖRSDORF, K., Die Rechtssprache des Codex Iuris Canonici. Eine kritische Untersuchung, Paderborn 1937 (repr. uo. 1967), 362, nt. 5. 49 „Nomine delicti, iure ecclesiastico, intelligitur externa et moraliter imputabilis legis violatio cui addita sit sanctio canonica saltem indeterminata”. 50 MÖRSDORF, K., Die Rechtssprache, 363.
