Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész
28 Erdő Péter legsikeresebb képviselője Gulielmus Peraldus sok kiadást megért munkája. Nyilván az egyes erkölcsi cselekedetek szerkezetének elemzését még nem az ilyen típusú munkákban kell keresnünk. A domonkos iskola legérettebb, leghíresebb gyóntatói summájában, Bartholomaeus a Sancto Concordio híres művében, a Summa Pisanában, mely 1338-ban íródott, a bűn peccatum néven szerepel és három teljes címszóban keretében kerül tárgyalásra. Ezek közül az első azt vizsgálja, hogy az akarat és a külső cselekedet egyetlen bűnt képez-e. Azaz felteszi a bűnös cselekedet objektív és szubjektív elemeinek kérdését. Válaszát pedig így foglalja össze: „ha az akaratról és a cselekedetről abban az értelemben beszélünk, hogy összekapcsolódnak egymással mint ok és hatás, akkor formailag egyetlen bűnt alkotnak, bár anyagi szempontból több (elemről) van szó”38. így lehetővé válik a bűn anyagi és alanyi elemének világosabb megkülönböztetése. Az egyes tényállások vagy anyagi értelemben vett cselekedetek önmagukban lehetnek közömbösök, jók vagy rosszak, ám a konkrét emberi tettek tudatosságuk és szándékosságuk miatt a szerzők jelentős része szerint már nem lehetnek közömbösek. A Summa Pisana szerzője már érzi az erkölcsi bűn és a bűncselekmény közötti hangsúlybeli eltérést, mégsem tesz világos különbséget a két fogalom között. Crimen címszó alatt ugyanis kijelenti: „a bűncselekmény (crimen) elnevezés olykor minden bűnt magában foglal, olykor azonban csak azokat, amelyek elégségesek a büntetéshez39. Ez utóbbi tulajdonság a szerző szerint függ a cselekedet rendkívüli súlyosságától, amely miatt egyes cselekedetek a bünbánat után is jogkövetkezményekkel járnak. Más esetben a különbséget attól teszi függővé, hogy a cselekedet nyilvános vagy rejtett. Felteszi a kérdést, hogy köteles-e valaki, ha egyedül ő tud más ember rejtett bűncselekményéről (crimen), jelenteni azt az egyházi elöljárónak. Válasza az, hogy erre csupán akkor köteles, ha ezt bizonyítani is tudja. A szerző a címszó tárgyalását a büntetőeljárás jogi kérdéseire való általános utalással zárja, ám részletesen nem fejti ki, hogy mely crimen alapján, milyen esetben kell vádat emelni40. 4. Az újkori morálteológia és kánonjog kapcsolata a bűn témájában Az egész barokk időszak jellemzői maradnak azok az egyszerre jogi és erkölcsi esetmegoldásokat tartalmazó (kazuisztikai) gyűjtemények, amelyek egyidejűleg fejezik ki az állami és egyházi jogrend szabályainak erkölcsi kötelező erejét (amennyiben ezek a természetes és kinyilatkoztatott isteni törvénnyel nem ellenkeznek), valamint azt a törekvést, hogy az erkölcsileg vétlen cselekedetet viszont 38 Bartholomeus a SANCTO Concordio, Summa de casibus conscientiae, ad vocem Peccatum. Primo, ed. Pisa 1475, föl. 128rb: „Utrum voluntas et opus exterius sint unum peccatum (...) Si loquamur de voluntate et opere prout sunt coniuncta ut causa et effectus, sic sunt unum peccatum formaliter, licet plura materaliter”. 39 Uo. fol 34rb: „criminis appellatione aliquando conplectitur omne peccatum, aliquando illud solum quod ad damnificationem sufficit”.
