Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész
26 Erdő Péter végétől elfoglalták a gyóntatói summák (Summae confessorum, Summae casuum, Opera de vitiis et virtutibus)’1. Ezek a művek már a teológiai erkölcstan és a morá- lis-kánonjogi esetmegoldás szintézisei voltak. Az emberi cselekedet minősítésének kifinomult elméletét és technikáját fejlesztették ki, bőségesen hivatkoztak a római jog, a kánonjog és az egyházatyák szövegeire. Kissé kevésbé gyakran, de szintén idézték a kor nagy teológiai műveit. A római jogi szövegektől eltekintve forrásaik minden rétegének mélyén jelen van a Biblia, sokszor közvetlen hivatkozással is, máskor a többi szövegek közvetítésével. Természetesen nem hiányoznak a filozófiai utalások sem, különösen a sztoikusok és Arisztotelész műveire. A gyóntatói summák ezrei keletkeztek a X1I-XVI. század során32 33. Csoportosításuk főként a kor két vezető teológiai irányzata, vagyis a domonkos és a ferences iskola megkülönböztetése alapján lehetséges. A domonkos iskola első nagy, klasszikus gyóntatói summája Penaforti Szent Rajmund műve. A szerző egyszersmind minden idők legnagyobb hatású hivatalos egyházjogi kollekciójának, a Liber extra néven ismert, IX. Gergely pápa által kibocsátott dekretális gyűjteménynek (1234) az összeállítója is volt. A XII. század vége felé, különösen a III. Lateráni Zsinat (1179) után önálló gyűjteményekbe kezdik foglalni a pápai jogalkotás normaszövegeit, főként a dekretális leveleket. Ez az az időszak, amikor a pápai jogszabályok mennyiségileg is egyre nagyobb súllyal jelennek meg az Egyház belső fegyelmében. A belőlük összeállított dekretális gyűjtemények a Bernardus Papiensis által szerkesztett Breviarium extravagantium (későbbi nevén: Compilatio prima) elnevezésű kollekciótól (1192) fogva egységes szerkezeti felosztást alkalmaznak. Általában öt könyvre oszlanak. Ezek közül az utolsó az egyházi büntetőjog anyagát tartalmazza. Vagyis a kánonjog tudománya egyetemi oktatásának kezdetétől számított néhány évtizeden belül megszilárdul egy sajátosan egyházjogi, jogági felosztás, melyet a dekretális gyűjtemények öt könyvének témája tükröz (iudex, iudicium, clerus, connubia, crimen). Természetesen a jogági felosztás kialakítói az egyetemi oktatás révén szoros kapcsolatban voltak a római jog tudományával. A nagy kánonjogi gyűjtemények és a Corpus Iuris Civilishez tartozó római jogi gyűjtemények közti analógia világosan élt a XIII. század egyházjogi szerzőinek tudatában34. Hosliensis híres Summájának bevezetőjében a kánonjogi hagyomány alapján felsorolja a törvény, illetve törvények alakulásának történetét. „A mózesi törvény előtti időben - írja - három törvény volt, tudniillik a közös természetes törvény, továbbá az értelmes természet törvénye, mely nem egyéb, mint a termé32 Közülük a legkorábbiak: ROBERT OF FLAMESBURY, Liber poenitentialis (1208-1213); THOMAS of CHABHAM, Summa confessorum', vö. pl. ERDŐ, P., Geschichte der Wissenschaft vom kanonischen Recht, Berlin 2006. 78. 33 E müvek katalógusa: BLOOMFELD, M. W. - GUYOT, B. G - HOWARD, D. R. - KaBELAO, B., Incipits of Latin Works on the Virtutes and Vices 1100-1500 A. D. Including a Section of Incipits of Works on the Pater Noster (The Medieval Academy of America, Publication No. 88), Cambridge, Mass. 1979. 34 Lásd pl. már HENRICUS DE SEGUSIO (CARDINALIS HOSTIENSIS), Summa, Proemium, nr. 13, ed. Lugduni 1537 (repr. Aalen 1962), fol. 3ra, ahol a szerző IX. Gergely dekretálisgyüjteményét a Codex Iustinianushoz hasonlítja („Quo nomine nuncupetur [...] Vel codex gregoriánus ab autore suo sicut dicitur codex Justinianus quia omnia nostra facimus etc.”).
