Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész
A BŰN ÉS A BŰNCSELEKMÉNY 25 A Karoling-korban a bizonytalan eredetű vezeklési tarifajegyzékek helyét újra az ókori és későbbi zsinatok, pápák, püspökök tekintélyére épülő vezeklési könyvek veszik át. Közben az egyházi büntetőjog is világosabban elkülönül a bűnbánati fegyelemtől. A XI. századtól kezdve a nagy egyházjogi gyűjtemények (pl. Wormsi Burchard Decretuma; keletkezett 1008 és 1022 között27) a vezeklés szabályait tartalmazó külön részt vagy könyvet is foglalnak magukban. Burchard gyűjteményének ilyen tartalmú (XIX.) könyve például corrector sive medicus elnevezéssel vált közismertté, és a gyűjtemény egészéből kiragadva, külön is másolták és terjesztették. A kései gregoriánus gyűjteményeket (pl. Luccai Anzelm vagy Chartres-i Ivó munkáit) használták a pasztorációban, a gyóntatásban is. Luccai Anzelm gyűjteményében Burchard Decretumához hasonlóan külön könyv (a XI. könyv) foglalkozik a vezeklési fegyelemmel. A különböző bűncselekmények és egyházi büntetések viszont Anzelm és Chartres-i Ivó gyűjteményeinek számos XII. századi kézirata végén kerülnek bemutatásra28, vagyis nem a vezeklési fegyelem keretében, hanem önálló témaként. így érthető, ha Gratianus Decretuma (1140 körül), mely az egyházi jog egyetemi oktatásának a XII. század közepétől kezdve alapvető szövegét képezte, hiszen a legfőbb egyházfegyelmi forrásszövegeket a kereszténység kezdeteitől a saját koráig rendkívüli bőségben tartalmazta és kísérletet tett a különböző korokban keletkezett rendelkezések közti ellentmondások módszeres feloldására is29, szintén nem mondhatott le a vezeklés témájának szentelt külön rész beiktatásáról. Ez a rész {De paenitentia) még szerkezeti felépítésében is eltér a gyűjteményben mellette szereplő többi anyagtól (hiszen például distinctiókra oszlik). Ebből méltán következtethetünk arra, hogy ott a szerző egy korábban önálló életet élő szöveget iktatott müvébe. Ez az a rész, ahol a bűn témája a legtöbbször felmerül Gratianus Decretumában30. A XII. század skolasztikus szellemi „forradalma”31 a fentebb említett teológiai fejlődést eredményezte a bűn fogalma tekintetében. Ezzel párhuzamosan átalakult a bűnbánati fegyelem gyakorlata is. A gyónás és a feloldozás után került csak sor az elégtétel elvégzésére. így kialakult a ma is érvényes gyóntatási gyakorlat. Ez azonban azt is jelentette, hogy nem a vezeklés puszta kiszabását meghatározó tarifajegyzékekre, hanem a bűnök erkölcsi-teológiai és jogi kezelését segítő, új típusú gyóntatói kézikönyvekre volt szükség. A vezeklési könyvek helyét a XII. század 27 Vö. pl. KERNER, M., Burchard /., Bischof von Worms, in Lexikon des Mittelalters, II. Stuttgart 2002. 946-951, különösen 947-948. 28 Vö. pl. SZUROMI, Sz. A., Some observations on the Textual-Development of the Tripartita (A comparative analysis of Paris Bibliothèque National lat. 3858 with other Ivonian Manuscripts), in Ius Ecclesiae 19 (2007) 369-383. 29 Ezt fejezte ki címe is: „Concordia discordantium canonum". 30 Vö. PARAVICINI, J. P., Polyanthea sacrorum canonum coordinatorum, Neo-Pragae 1708. III. 320-323. Ugyancsak erősebben jelen van ez az erkölcsi vonatkozás a gyűjtemény harmadik részében (De consecratione), amint a mai teljességre törekvő szójegyzékek és elektronikus indexek zavarba ejtő bőséggel igazolják. 31 Vö. CHENU, m. O., La théologie au douzième siècle, Paris 1957. UA., La teológia nel Medioevo. La teológia nel sec. XII, Milano 1972.
