Kánonjog 12. (2010)

JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban

116

Joggyakorlat

nik meg először. A promulgált egyházi törvényhozásban IX. Gergely dekretális gyűjteményében találkozunk vele (1234). Ettől kezdve tartotta magát a latin egyház fegyelmi rendjében, és bekerült az 1917-es latin kódexbe is.

III. A FELTÉTELLEL KÖTÖTT HÁZASSÁG A CIC (1917)-BEN ÉS CREBRAE ALLATAE SUNT MP-BAN

A feltétellel kötött házasságot a CIC (1917)-ben az 1092. kán.5 szabályozta. Ez a kánon így rendelkezett.

Az egyszer kikötött és vissza nem vont feltétel:

— ha jövőt illetően szükséges, akár lehetetlen, akár erkölcstelen, de nincs a házasság lényege ellen, úgy tekintendő, mintha nem volna;

— ha a jövőt illetően a házasság lényege ellen van, azt érvénytelenné teszi;

— ha a jövőt illetően megengedett, a házasság érvényét felfüggeszti;

— ha a múltat, vagy a jelent illeti, a házasság vagy érvényes, vagy nem; aszerint,

amint a feltételben foglalt dolog létezik, vagy nem.

Az 1092. kán. 1. pontjában szereplő szükséges (bizonyosan bekövetkező) feltétellel (conditio necessaria) kötött házasság, amelyben a feltétel lehetetlen vagy erkölcstelen, de nincs a házasság lényege ellen, rögtön a megkötés pillanatában érvényes volt. A feltételt kellett érvénytelennek tekinteni, sőt nem létezőnek, mintha nem is volna. A 2. pontban kifejtett olyan feltétellel kötött házasság, mely a házasság lényege ellen van, érvénytelenné tette magát a házasságot. A 3. pontban feltüntetett jövőre vonatkozó megengedett esetleges (tehát nem szükséges) feltétellel kötött házasság (conditio causalis), ahol a feltétel lehetséges és tisztességes, felfüggesztette a házasságot mindaddig, amíg a feltétel be nem teljesedett.

A CIC (1917) 1092. kán.-ja szerinti feltételes házasság intézménye nagyon sok bonyodalmat okozott az egyházban. Nem volt könnyű eldönteni, hogy mikor következnek be az első három pontban megjelölt helyzetek; pl. hogy a jövőre vonatkozó feltétel mikor megengedett, és mikor nem, mikor tisztességes és mikor nem, mikor erkölcstelen és mikor nem. Ezért többen a feltételes házasság megszüntetését javasolták.6

XII. Piusz pápának (1939-1958) a keleti katolikus egyházak részére kiadott Crebrae allatae sunt kezdetű MP-ja7 egészen másképp rendelkezett a feltételes házasságot illetően. A MP 83 kán.-ja kimondja, hogy feltétellel házasságot nem lehet kötni.8 A keleti házasságjog tehát e téren nem vette át latint semmilyen for5 CIC (1917) Can. 1092 - Conditio semel apposita et non revocata: l.° Si sit de futuro necessaria vel impossibilis vel turpis, sed non contra matrimonii substantiam, pro non adiecta habeatur; 2° Si sit de futuro contra matrimonii substantiam, illud reddit invalidum; 3.° Si de futuro licita, valorem matrimonii suspendit; 4.“ Si de praeterito vel de praesenti, matrimonium erit validum vel non, prout id quod conditioni subest, exsistit vel non.

6 Lásd. SZENTIRMAI A., De conditionibus matrimonio appositis, in Revista Espaiiola de Derecho Canonico 17 (1962) 367. BÁNK J., Kánoni jog, II. Budapest 1963 . 226.

7 PIUS XII, Motu proprio Crebrae altatae, in AAS 41 (1949) 89-117.

8 Can. 83 - Matrimonium sub conditione contrahi nequit, ln Pius XII, Motu proprio Crebrae allatae, in AAS 41 (1949) 107.