Kánonjog 12. (2010)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban
JOGGYAKORLAT 117 mában. Teljes mértékben a feltételes házasság ellen volt. Ez azt jelenti, hogy a keleti katolikusok sem jövőre, sem múltra, sem jelenre vonatkozó, sőt semmilyen más természetű feltétellel nem köthettek házasságot. A Crebrae allatae MP egyértelműen a feltételes házasság ellen foglalt állást. Mégis ez a jogszabály nem kevés bonyodalmat okozott a keleti egyházakban, mert nem volt egyértelmű a nequit (nem lehet) ige jelentése ebben a vonatkozásban. A Crebrae allatae MP 83. kán.-ja szerkesztőinek szándékában állt hatályon kívül helyezni azokat a partikuláris jogszabályokat melyek tartalmazták a feltételes házasságkötés latin normáját, és visszaállítani a hiteles keleti egyházfegyelmet az összes keleti katolikus egyházban.9 A 83. kán. jelentése azonban nem volt teljesen világos. Nem volt egyértelmű, hogy a contrahi nequit kifejezés csupán tiltás akar lenni, vagy érvényes cselekedetre való képtelenséget jelöl. A nequit szó a 83. kánon szerkesztőinek szándéka alapján azt jelentette: valide nequit (érvényesen nem teheti meg), azonban nem minden törvényszövegben hordoz a nequit szó érvénytelenséggel együttjáró hatást. A domináns interpretáció a Crebrae allatae MP 83. kán.-ját csupán egyszerű tilalomnak tekintette. Ebben a kérdésben háromféle értelmezés volt a köztudatban. Az első csoportba azok tartoztak, akik azt vallották, hogy a feltétellel megkötött házasság nem megengedett, de ha mégis megkötik érvényes. így vélekedett például: F. Galtier, E. Graziam, V J. Pospishil, V. A. Bernárdez Canton, A. Wuyts, M. Zurowski, L. Oldani. Tehát szerintük a 83. kán.-ban szereplő contrahi nequit kifejezés egyszerű tilalmat jelöl.10 11 A második csoportba tartozik az a magyarázat, miszerint a feltétellel megkötött házasság a belső fórumon érvényes vagy érvénytelen lenne attól függően, hogy a feltétel teljesült vagy nem teljesült, azonban a külső fórumon ilyen pereimmel nem lehetne megtámadni a házasságot. Ennek a nézetnek a képviselője pl. G. Oester le.11 Ha megfigyeljük Parecattil biboros megjegyzéseit, melyeket az 1980-as sémában szereplő latin kánon tervezetével kapcsolatban mondott, akkor őt is ebbe a csoportba kell sorolnunk. A harmadik csoportba tartoznak azok a szerzők, akik szerint a feltétellel megkötött házasság mindig érvénytelen. Ezt a nézetet vallotta K. Mörsdorf, V. del Guidice, I. Galassi, G. Dossetti, A. De la Hera, J. Fornés, D. LLamazares, V. 9 Vö. HERMAN, AE., De interpretatione c. SS CA, in Monitor Ecclesiasticus 76 (1961) 233-257. 10 GALTIER, F., Le mariage. Discipline orientale et discipline occidentale. La Reforme du 2 Mai 1949, Beirouth 1950, 209 és 214. GRAZIAM, E., Matrimonium sub condizione contrahi nequit, in Ephemerides Iuris Canonici 6 (1950) 221-230. POSPISHIL, V.J., Code of Oriental Canon Law, The Law on Marriage: Interritrual Marriage Law Problème, Chicago 1962. 131. BERNÁRDEZ CANTON, V.A., Curso de Derecho matrimonia canonico, Madrid 1971, 255-256, nt. 1. WUYTS, A., Le noveau droit matrimonial des Orientaux, in Nouvelle revue theologique 8 (1949) 837. ZUROWSKI, m., Matrimonium sub conditione, in Peridica 64 (1975) 141-146. OLDANI, L., Il diritto matrimoniale dette chiese orientali, in La scuola cattolica, 354. 11 Lásd pl. OESTERLE, G., De disciplina sacramenti matrimonii pro Ecclesia Orientali sub luce CIC, in Monitor Ecclesiasticus 76 (1951) 303. OESTERLE, G., II diritto matrimoniale delle chiese orientali, in La scuola cattolica 354.
