Kánonjog 12. (2010)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban
Joggyakorlat 115 ennek megtartásától függ a házasság érvényessége, és mivel nem tartotta meg, ezért az ő házasságuk érvénytelen. József viszont csak egy külön kötelesség elvállalását kérte Erzsébettől, de nem szabta azt feltételként, nem tette függővé a házasság érvényességét a vállalt kötelezettség teljesítésétől. II. A FELTÉTELLEL KÖTÖTT HÁZASSÁG A KÁNONJOG TÖRTÉNETÉBEN A feltétellel kötött házasság jogintézménye nem a római jogból származik. A római jog nem ismerte a feltételes házasságkötés fogalmát. A keleti egyházak a nagyjogásznak, Papinianus vértanúnak (f 212) római jogát követték, és nem tartották összeegyeztethetőnek a feltételes házassági beleegyezést a házasság szentségi jellegével. Emiatt a keleti egyházak mindig gyanakvással tekintettek a feltétellel kötött házasság latin intézményére. Szerintük a feltételes házasság ellenkezik a házasság szentségi jellegével. A keleti teológia és egyházfegyelem mélyen át van hatva a házasság spirituális jelentésével, miszerint a házasság Krisztus és az Egyház egységének az ikonja Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz levele 5. fejezete alapján (Ef 5,22-32).2 A házastársi szövetség, amelyben egy férfi és egy nő a szereteten és hűségen alapuló felbonthatatlan közösségben oda ajándékozzák magukat egymásnak, összeegyeztethetetlen valamilyen feltételhez kötéssel. Csupán a feltétel és időtartam nélküli kölcsönös odaajándékozás egyeztethető össze megfelelően a házastársi szövetséggel és a házasság szent szertartással (ordo sacer) való megkötésével. Az ortodox egyházak sem fogadták el a feltétellel kötött házasságot. A keleti egyházakban a feltétellel kötött házasság a 19. század végéig ismeretlen volt. Ekkor vette be néhány keleti katolikus egyház — a román (1882), a szír (1888), az örmény (1911) - a latin normát a saját részleges jogába.3 A feltétellel kötött házasság eredete a 12. században van, amikor a házasság kontraktuális szemlélete kerekedett felül a latin egyházban. A bolognai iskola képviselőinek véleménye szerint {Petrus Hispanus, Richardus Angelicus) a házassági beleegyezéshez kötött feltételek jogi hatás nélkül maradnak. Egy másik vélemény alapján (Padovai Bernardus, Compostellai Bernardus, Bolognai Alanus) bármilyen feltétel semmissé teszi a házasságot a római jogban megfogalmazott elv alapján4 A harmadik vélemény {Johannes Galensis, Laurentius Hispanus, Ambrosius, Damasus, Johannes Teutonicus, Bolognai Tancredus és végül IX. Gergely pápa), mely fokozatosan általánosan elterjedt, azt állította, hogy a feltétel alkalmazása a házassági beleegyezésben a házasság szerződés jellegének egyik következménye. A feltétellel kötött házasság a Gratianus Decretumában (1140) jele2 Főkén ezek a versek: Ti férjek szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az Egyházat. Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem efféle ne legyen rajta (...) Nagy titok ez; én Krisztusról és az Egyházról mondom! 3 Vő. PRADER, J, De consensu matrimoniali condicionato, in Nuntia 6 (1978) 34-41, 35. Prader, J., La legislazione matrimoniale latina e orientale. Problémi interecclesiali, interconfessionali e interreligiosi, Roma 1993. 44. 4 D. 50.17.77: Actus legitimi, qui non recipiunt diem vel condicionem (...) in totum vitiantur per temporis vel condicionis appositionem.
