Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Bosák Nándor: Az Imaórák Liturgiájának szerepe a szent szolgálatra rendelt személyek életében
8 Bosák Nándor „ Krisztus és a Szentlélek küldetése — aki az Egyház szentségi liturgiájában az üdvösség misztériumát hirdeti, jelen valóvá teszi és közli - az imádkozó szívben folytatódik. A lelki élet atyái a szívet néha az oltárhoz hasonlítják. Ezért a liturgikus ima — még akkor is, ha az imádság a ,, fejtekben ” történik (Mt 6,6) - az Eg)>ház imádsága, és közösség a legszentebb Szentháromsággal. ”2 Ebben az összefüggésben keresendő tehát, és érthető meg a Liturgia Horarum szerepe a papok — szerzetesek szolgálatában: közösségi és személyes vonatkozásban. 2. VI. Pál pápa, a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) szellemében megújított Zso- lozsmáskönyvet, a Liturgia Horarum-ot 1970-be tette közzé, és a Canticum Laudis kezdetű apostoli levelével rendelte el használatát. Mint minden hivatalos liturgikus könyvet - ezt is - az un. Általános Rendelkezések (ÁR) vezetik be. Ebben pontos útmutatást találunk arra vonatkozóan, hogy mi a Zsolozsma, hol a helye az Egyház éledtében, és milyen módon kell azt üdvösségesen végezni. Ezek igazítanak el bennünket is. „Isten népének hivatalos és közösségi imáját méltán tartjuk az Egyház egyik legelső feladatának. A megkereszteltek már kezdettől fogva „kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (ApCsel 2, 42). Az Apostolok Cselekedeteinek könyve nem egyszer tanúsítja, hogy a keresztény közösség szívvel-lélekkel imádkozott. ”3 Az Egyház életében kezdettől fogva jelen van a közös imádság, amelynek aztán sajátos rendje, formája alakult ki. A liturgiatörténet nyomon követi ezt a fejlődést, gazdagodást a századok folyamán. Mindez kifejezi azt a gondosságot és szerete- tet, amivel az Egyház - mint közösség - és mint Krisztus művének folytatója, követi Krisztus példáját, aki szüntelenül az ima és dicsőítés kapcsolatában volt a Mennyei Atyával, és követőit is szüntelen imádságra buzdította. Emikor az Ige - aki az A tyától származik, és az ö dicsőségének kisugárzása - eljött, hogy Isten életében részesítse az embereket, mint „ az új és örök szö vetség főpapja, Krisztus Jézus, magára véve az emberi természetet, a földi számkivetettek között felcsendítette azt a himnuszt, amely a mennyei hazában öröktől fogva zeng". Ettől kezdve felhangzik Isten dicsérete Krisztus szívében az imá- dás, az engesztelés és a közbenjárás emberi szavaival. Mindezt az emberiség új fejedelmeként, mint Isten és az emberek Közvetítője intézi az Atyához, az emberek nevében és javára. "4 Aki a Zsolozsmát végzi - pontosabban fogalmazva - aki bekapcsolódik a Zso- lozsmázó Egyház imájába, az Krisztus imájába kapcsolódik bele, Krisztusban találja meg az utat Istenhez. Szent Ágoston mondja: „(...) Ezért, amikor könyörögve szólunk Istenhez, ne vonatkoztassunk el a Fiútól, és amikor imádkozik a Fiú Teste, ne válassza külön magától a Főt, és ő legyen a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Isten Fia, Testének egyetlen üdvözítője, aki 2 KEK 2655. 3 ÁR I. 4 ÁR 3.
