Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Bosák Nándor: Az Imaórák Liturgiájának szerepe a szent szolgálatra rendelt személyek életében
KÁNON JOG 11 (2009) 7-13. TANULMÁNYOK BOSÁK Nándor AZ IMAÓRÁK LITURGIÁJÁNAK SZEREPE A SZENT SZOLGÁLATRA RENDELT SZEMÉLYEK ÉLETÉBEN* A cím, amely előadásom témáját határozza meg, abból az irányból közelít a Zsolozsmához, hogy annak milyen szerepe van a papok és szerzetesek életében. Mégis fontosnak tartom a kérdést kissé távolabbról megközelíteni. A papok és szerzetesek - a szent szolgálatra rendelt személyek - szolgálatukat az Egyházban végzik, és az ehhez szükséges kegyelmet, segítséget is az Egyházban nyerik el. A Zsolozsma hasznát is ebben az összefüggésben érthetjük meg. Ezért elsőként a Zsolozsma helyét szeretném bemutatni az Egyházban, az Egyház megszentelő szolgálatában. 1. A Katolikus Egyház Katekizmusa - idézve a II. Vatikáni Zsinat Liturgikus konstitúcióját (Sacrosanctum Concilium) - Krisztus megváltó művéről ezt mondja: ,,E nagy mű végrehajtására Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise áldozatában, mind a papi szolga személyében — mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát j'eláldozta - mind, az eucharisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel. Jelen van igéjében, mert ö maga beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül, amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, ő van jelen, aki megígérte: »Ahoi ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük« (Ml 18,20). Valóban, e nagy műben, amely Istent tökéletesen dicsőíti és megszenteli az embereket, Krisztus mindig maga mellé veszi szeretett menyasszonyát, az Egyházai, mely Urának hívja őt, és általa tiszteli az örök Atyát.”1 A liturgikus cselekményekben tehát, így a Zsolozsmában is — Krisztus van jelen, és benne, általa Krisztus cselekszik. Ebben van a liturgia méltósága és hatékonysága. És, ha tovább folytatjuk a gondolatokat, akkor az is világosság válik, hogy a liturgia igazában út, közlekedő út az üdvösséget adó Isten és az üdvösségre váró ember között. A „szent szolgálatra rendelt személyek” ezen az úton szolgálnak és maguk is ezen az úton járnak, és szentelődnek meg. * Elhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, A Magyar Kánonojogi Társaság 2008. május 19-ci ülésén (Budapest). ' KEK 1088-1089; SC 7.
