Kánonjog 11. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A "disposito" mint az egyházi személyek foglalkoztatásának, a Magyar Állam által elismert formája

78 Közlemények. tünk, akkor sem, ha pl. egyházi iskolában tanítanak vagy szociális intézményt ve­zetnek, stb. Munkájukért nem bért, hanem ún. javadalmat kapnak, és amennyiben valamelyik egyházi intézményben végeznek munkát, munkaköri leírás helyett fel­adatköri leírás adható számukra.” Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCI1. tv. 178. § 22. pontja egyértelműen jelzi, hogy az ún. egyházi személy nem tartozik a Munka Törvénykönyve hatálya alá, mivel éppen emiatt szükséges a személyi jö­vedelemadó megállapítása tekintetében, külön rendelkezéssel kinyilvánítani, hogy ebben a vonatkozásban a munkaviszonyban állók adómegállapítására érvé­nyes szabályokat kell alkalmazni. Önálló kérdést vet fel az egyházi személyek által ellátott szolgálat tartalmának állami hatóság által történő vizsgálata és vizsgálhatósága. Általánosságban el­mondható, hogy az egyházi személy dispositio-ja révén, egyházi intézményben minden olyan feladatkört elláthat, amihez szükséges képesítéssel rendelkezik, tiszteletben tartva a tisztán hitéleti tevékenység belső előírásait. Amennyiben a te­vékenység nem tisztán hitéleti - pl. szociális, vagy oktatási intézmény vezetése —, úgy ugyan az egyházi személynek is meg kell felelnie az adott feladatkör ellátásá­hoz az állami jogszabályokban támasztott feltételeknek, de az így elnyert feladat­kört egyházi személyi jogviszonyban is betöltheti. Ennek a sajátos jogviszonynak az igazolása az illetékes egyházi hatóság által kiállított nyilatkozat, amely tartal­mazza a dispositio tényét. A munkaviszonyt, vagy a közalkalmazotti - illetve az­zal egyenlő elbírálás alá eső — jogviszonyt helyettesítő dispositio elismerését a 188/1999. (XII. 16.) Kormányrendelet 2003. január 1-i módosítása kifejezett for­mában említette a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények működ­tetése vonatkozásában", de ugyanezen elvek alapján járt el a 310/2004. (XI. 13.) Kormányrendelet, amikor az egyházi intézményekben pedagógus munkakörben tevékenykedő egyházi személyek tekintetében az egyházi jogviszonyt (vö. dispositio) a közalkalmazotti vagy munkaviszonnyal egyenértékűnek ismerte el.11 12 Az 1990. évilV.tv. 17. § (1) pontosan felsorolja azokat acélokat, amelyekre a Ma­gyarországon jogi személyiséggel rendelkező egyházak egyházi intézményeket hozhatnak létre. Ezek a célok kiterjedhetnek - a vallásszabadság alkotmányban szavatolt elvének a gyakorlásán túl — a művelődés, a szociális, az egészségügyi, a sport és iíjúságvédelmi feladatok ellátására. Nem kérdéses tehát, hogy a felsorolt egyházi intézményekben, a hatályos magyar jogszabályok alapján, az egyházi sze­mélyek - függetlenül a feladatkör tartalmától - egyházi jogviszony keretében te­vékenykedhetnek. A szolgálat tényleges tartalmának vizsgálatára, illetve minősí­tésére ezekben az esetekben, a hatályos jogszabályok alapján, nincs felhatalmazá­sa sem az adóhatóságnak, sem más állami szervnek. Jól látható, hogy a hazai álla­11 188/1999. (XII. 16.) Korm. rend. (módosítva: 2003. 1. I.) 5. § (2) - Egyházi intézmény enge­délyezése esetén, ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti alkalmazott a munkakörét egyházi sze­mélyként, szerzetesrend tagjaként látja cl, csatolnia kell az illetékes egyházi szerv erre vonatkozó nyilatkozatát. 12 310/2003. (XI. 13.) Komi. rend. 11. § (2) - (...) ahol c rendelet közalkalmazotti jogviszonyt vagy munkaviszonyt említ, azon - az egyházi fenntartású közoktatási intézményekben - pedagó­gus munkakörben alkalmazott egyházi személyt is érteni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom