Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A "disposito" mint az egyházi személyek foglalkoztatásának, a Magyar Állam által elismert formája
Közlemények 77 kalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erők szerződéses állományú tagja, továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik.” A jogalkotó, ettől eltérő pontban rendelkezik a biztosítottak önálló köréhez tartozó egyházi személyekről — azaz nem a munkaviszonyban állók biztosított körén belül -, mely szerint (5. § [1] h) „az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy)”. Ugyanezen törvény a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetés szabályozásakor, a 26. § (3) bekezdésben kifejezetten beszél az egyházi személyek után - ide nem értve a sajátjogú nyugdíjasnak minősülő egyházi személyt7 - fizetendő társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékról, magánnyugdíjpénztári tagdíjról, amelyet az adott egyháznak a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével, a Tbj. 19. § (l)-(2) bekezdésben meghatározott mértékben kell megtennie. Az egyházi személy havi egyházi járandósága tehát - vö. „egyházi fizetés” — a munkaviszonyból származó jövedelemmel esik azonos elbírálás alá, amelyre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. 24-27. §§-ban foglaltak az irányadók.8 Az „azonos elbírálás” kifejezés pontosan jelzi a jogalkotó világos álláspontját a munkaviszony és az egyházi jogviszony jogi kategóriájának különbözősége tekintetében. Ez további alátámasztást nyer a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Főosztálya által 4658/1/2006; illetve az APEH Adójogi Főosztálya által 8429815870/2006 számon kiadott értelmezés tükrében, amelyek az egyházi személy egyházi fizetését - mely a Tbj. 4. § k) pontja értelmében, járulékalapot képező jövedelem - úgy tekinti, hogy az általános szabálytól eltérően az utána fizetendő járulékot, megfizetettnek kell tekinteni.9 A fentieket a 2006. szeptember 1-én hatályba lépett 2006. évi LXI. tv. 157. § (5) is megerősítette.10 Látható, hogy az egyházi személyek, sajátos életállapotukból következően, szolgálatot teljesítenek, így nem nevezhetőek a szó jogi értelmében sem munka- vállalójának, sem alkalmazottjának a meghatározott részegyháznak (vö. egyházmegye, szerzetesrend, stb.). A bemutatott állami előírások tükrében, a hatályos magyar jogszabályokból levezetve, megfelelően és pontosan rögzítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003. szeptember 16-án kelt, 2044/2003. számú állásfoglalásában, az egyházi személyek dispositio alapján történő foglalkoztatásának jogi kereteit. Eszerint: „az egyházi személyek az ordináriustól, illetve szerzetes elöljárótól kapott dispozíció alapján, ún. egyházi jogviszony keretében végzik munkájukat. Velük sem munkaszerződést, sem megbízási szerződést nem kö7 Vö. 195/1997. (XI. 5.) Komi. rend. 5/D. § (2). 8 Vö. Adó és ellenőrzési értesítő (2006/7) 311. 9 Adó és ellenőrzési értesítő (2006/7) 311. 10 Vö. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2066/2006. sz. állásfoglalása (2006. augusztus 8.).
