Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények távolabbi következményei - Fegyelmi intézkedések a CIC VI. könyvén kívül
74 Közlemények dabban dönthet, inkább a közösség javát, a bonum communis-t szem előtt tartva, míg a személyiségi jogok túlhangsúlyozása komoly károkat okozhat az egyházi közösségben. Konklúzió Amint láttuk, a büntetendő cselekmények következményei nem érnek véget a büntetések alkalmazásával. Ezek a fegyelmi következmények, nem büntetések, hanem a kánonjog, és az egész egyház védő elemei, olyan esetekre, amikor az elkövető méltatlanná vált bizonyos szolgálatokra. A 18. kánon előírja, hogy azokat a törvényeket, melyek büntetést állapítanak meg, vagy a jogok szabad gyakorlását korlátozzák, szorosan értelmezendők. E következmények azonban nem büntetések a szó szoros értelmében, illetve általában nem akadályozzák a jogok szabad gyakorlását, nem kell rájuk automatikusan a szoros értelmezést alkalmazni. Például az egyházi rend szentségének felvételére senkinek sincs joga, a szabálytalanságok pedig nem büntetések, így a 18. kánon előírása itt nem érvényes. Mivel az egyházban a lelkek üdvének a legfőbb törvény, ezért a kánonokban meghatározott keretek szem előtt tartása súlyos kötelezettség, igy alkalmazásukkor kellő körültekintéssel kell követni azok értelmét, hogy az illetékes hatóság intézkedése ne a puszta legalizmus talaján álljon. Mindegyik büntetéshez vagy bűncselekmény elkövetéshez kapcsolódó következmény azt a célt szolgálja, hogy a meghatározott feladat, hivatal, tisztség vagy méltóság megfelelő módon kerüljön gyakorlásra. Ám, ha az adott egyházi feladatkört ellátó személy életállapota összeegyeztethe- tetlenné válik a konkrét feladatkörhöz az egyház által megkívánt feltételekkel, akkor az illetékes hatóságnak sajátos joga és kötelessége, hogy az egyház közjavát a kánoni nonnák által meghatározott keretek között védje, a kárt elhárítsa és mindent megtegyen a tettes megjavítására.
