Kánonjog 11. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények távolabbi következményei - Fegyelmi intézkedések a CIC VI. könyvén kívül

58 Közlemények életbe. Az első esetben az illetékes hatóság feladata, hogy a következmény beálltát kinyilvánítsa (vagy intézkedjen a következmény kimondásáról), függetlenül a büntetéstől. A második esetben a következmény a csak a büntetés kimondása vagy kinyilvánítása után lép életbe. A következő megkülönböztetés az életbe lépéssel kapcsolatos. Az első csoport­ba azok tartoznak, amelyek a büntetendő cselekmény elkövetésével, illetve a bün­tetés alkalmazásával együtt automatikusa életbe lépnek. Ilyenkor az illetékes ha­tóság feladata, hogy kinyilvánítsa a következmény beálltát, de a kinyilvánítás el­maradása a következmény életbelépését nem befolyásolja. A másik kategória az, amikor a következmények kötelezően, de nem automatikusan lépnek életbe. Itt az illetékes hatóság köteles nyilatkozni a következményről, de amíg ez meg nem tör­ténik, az nincs érvényben. A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyeknél az il­letékes ordinárius döntheti el, hogy akarja-e alkalmazni a lehetséges következmé­nyeket, vagy sem. Ha nem indítja meg következmény foganatosítására az eljárást, akkor az nem lép életbe. Vannak továbbá olyan következmények, amelyek csak tiltanak bizonyos cselekményeket, de azok végrehajtását nem teszik érvénytelen­né; és vannak olyanok, amelyek egyúttal érvénytelenséget is eredményeznek. II. A BÜNTETÉSEK ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK A következmények annyiban hasonlítanak a büntetésekhez, hogy büntetendő cselekmény miatt alkalmazandók, különböznek viszont az alkalmazás módjában és a megszűnésben. Következmények esetén a hatás akkor is beáll, ha az elkövető nem tudott a következményről, míg a büntetés esetén, ha az illető hibáján kívül nem tudta, hogy törvényt vagy parancsot szeg meg, illetve figyelmetlenség vagy tévedés miatt nem tudott a büntetésről, nem büntethető. (1323. kán. 2)3. A másik különbség, hogy a következmények sokszorozódnak, azaz minden kö­vetkezmény életbe lép a büntetendő cselekmény vagy a büntetés után, míg az utó­lag kimondandó büntetések esetén a bíró az 1346. kánon értelmében méltányos határok között csökkentheti a büntetéseket, ha a büntetések halmazata túlzottnak látszik. A büntetésekkel ellentétben a következmények visszamenőlegesen is alkal­mazhatók4, azaz egy új fegyelmi intézkedés megtilthat valamit a jelenben vagy a jövőre vonatkozóan egy múltbeli cselekedet alapján. További különbség, hogy míg a büntetések esetén a bűnvádi kereset, illetve a büntetés végrehajtása iránti ke­reset a 1362-1363-as kánonoknak megfelelően elévülésnek van alávetve, addig a ' JENKINS, R.E., On the Suitability, 303-304. 4 JENKINS, R.E., On the Suitability, 324-325. 5 Fenntartva a De Delictis Gravioribus (CONGREGATIO PRO DOCTRINA FIDEI, Epistula a Congregatione pro Doctrina Fidei missa ad totius Catholicae Ecclesaie Episcopos alios que Ordinarios et Hicrarchas interesse Habentes: De Delictis Gravioribus eidem Congregationi pro Doctrina Fidei reservatis, in AAS 93 2001 785-788) rendelkezéseit, amely részben módosította az elévülés idejét: a Hittani Kongregációnak fenntartott eseten elévülési ideje 10 év, és a klerikusok által 18 év alatti kiskorúval elkövetett hatodik parancs elleni bűnök esetén az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a kiskorú betöltötte a 18. életévét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom