Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz
48 SzuROMi Szabolcs Anzelm dozat mindennapos bemutatására is. A Trienti Zsinat (1545-1563) pontosan rögzítette az egyházmegyék plébániákra való felosztásának kötelezettségét, amely alapján a plébániát a krisztushívők saját pásztorra bízott közössége lelkipásztori ellátását végző alapvető egységnek nevezzük.6 Ennek nyomán a C1C (1917) Can. 451 §. 1-ben azt a meghatározást olvashatjuk, hogy: ,, Parochus est sacerdos vei persona moralis cui paroecia collata est in titulum cum cura animarum sub Ordinarii loci auctoritate exercenda. " A CIC (1917) szövegében az alapvető hangsúly a területi elemen volt, amellett, hogy a régi Kódex is ismerte a személyi plébánia fogalmát (rítus szerinti, nemzetiségi, katonai, stb.).7 A területi elem fontosságát jól jelzi, hogy a CIC (1917) Can. 464 § 2 a plébánia területéhez tartozóként említi a nem exempt szerzetesházakat is.8 A hatályos CIC ellenben a plébánia fogalmának területi alapon történő meghatározása helyett, annak közösségi vonatkozásából indul ki, melyben mind az állandóság, a krisztushívők közössége, mind a saját pásztor kötelessége fontos szerepet kap (vö. 515. kán. 1. §).,:i 2002-ben A pap. a plébániaközösség pásztora és vezetője címmel, instrukciót adott ki a Klérus Kongregáció.10 A dokumentum a 18. pontban tárgyal a plébániáról - mint a krisztushívők sajátos közösségéről — és a plébános feladatköréről. A plébániai munkát a jogalkotó a lelkipásztorok és a hívek testvéri és dinamikus együttműködéseként írja le, amely szoros kapcsolatban van a megyéspüspökkel. Ennek folyamán — miközben mind a lelkipásztor, mind a rábízott krisztushívők teljes mértékben tiszteletben tartják egymás sajátos kötelességeit, jogait és feladatait - nem feledkezhet meg a plébános arról, hogy hivatala az egész plébániaközösséghez (518. kán.11), sőt - tág értelemben - a plébánia területén élő minden emberhez szól. A rábízott hívek lelki java az, ami a mindennapi igehirdető, szentség- és szentelmény kiszolgáltató életét, valamint a plébánia irányítását lényegileg meghatározzák (vö. n. 19). Az instrukció a „pater familias” kifejezést alkalmazza a plébánosra, mellyel jelzi azt az egyéni köteléket, ami a plébánia mindenkori vezetője és a rábízott teljes hívőközösség között fennáll. si quando cis ad peragendum ministerium suum a fratribus, aut a subditis aliquid accipiendum est, hoc summopere obscruare debent, ne quem scandalisent aut graucnt. Tanta ergo in hac re discretio tenenda est, ut ct uerbi Dei praedicator sumptus, ubi proprii desunt, a fratribus accipiat, et iidem fratres illius potentia non graucntur: exemplo apostoli Pauli, qui ne quem grauarct, arte ct manibus uictum quaerebat. MANSI XIV. 96. b Cone. Tridentinum, Sessio XIV (25 nov. 1551), Decremu de reformatione, c. 9: Et quia iurc optimo distinctae fuerunt dioeceses ct parochiae, ac unicuicquc gregi proprii attributi pastores ct inferiorum ecclesiarum rectores, qui suarum quisque ovium curam habeant (...). COD 717. 7 BÁNK J., Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai, Budapest 1958. 155. 8 Vö. BENDER, L., De parochis et vicariis paroecialibus. Commentarius in canones 451-468, Roma - Parigi - New York - Tornai 1959. 134-138. 9 CIC Can. 515 - § 1. Paroecia est certa communitas christifidclium in Ecclesia particulari stabiliter constituta, cuius cura pastoralis, sub auctoritate Episcopi diocccsani, committitur parocho, qua proprio eiusdem pastori. Vö. COCCOPALMERIO, F„ La Parrochia. Tra Concilio Vaticano II e Codice di Diritto Canonico, Cinscllo Balsamo 2000. 7-11. 0 C. CLER., Instr. // presbitero, pastore e guida della communita parrochiale, 2 aug. 2002. 11 CIC Can. 518— Paroecia regula generali sit territorialis, quae scilicet omnes complectatur christifidclcs certi territori; ubi vero id expediat, constituantur paroeciae personales, ratione ritus, linguae, nationis christifidclium alicuius territorii atque alia etiam ratione determinatae.
