Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
30 KUMiNETZ Géza tosabb kultikus cselekmények.6 És ezt az alapfelfogást tükrözi az Egyház egész kultikus élete. A szentségek mellett7 * azonban vannak kisebb jelentőségű jelek (sacramenta minora),* melyek első látásra nem ex opere operato közlik a kegyelmet, s nem is feltétlenül kegyelmet közvetítenek, hanem kegyelemszerű lelki hatásokat, s ezek a szentelmények.9 Ezekre a kultikus jelekre is szüksége van a vallásos embernek, tehát az ilyen jellegű jelek és cselekmények nélkül nem lehetne teljes az istentisztelet, a kultikus élet. Fogalmazhatjuk úgy, hogy integráns elemei az istentiszteletnek.10 11 12 Sajátosságait épp a szentségekkel való összehasonlítással tudjuk megragadni. A szentségeken és szentelményeken kívül a kegyelem és erény elnyerésének, illetve arra való előkészületnek egyéb eszközei a keresztény ájtatosság megannyi magán és nyilvános gyakorlatai,11 így az ima, Mária, az angyalok, a szentek, szentképek, ereklyék tisztelete, a körmenetek és a testvérületek.1" A szentelményekről az alábbi leírást adhatjuk: „A szentelmények dolgok vagy cselekmények, melyeket az Egyház a szentségek utánzásaképpen szokott használni avégből, hogy közbenjárása által főként lelki hatásokat eszközöljön ki. A szó tulajdonképpeni értelmében vett szentelmények bizonyos cselekmények, minők a templomszentelés, ételek megáldása. Átvitt értelemben azonban azokat a dolgokat is szentelményeknek nevezzük, melyekkel vagy melyeken a szentelményt alkotó cselekmény történik, amilyen pl. szentelt víz, megáldott olvasó”.13 A szentségekkel való összevetés eredményeként azt kell mondanunk, hogy a szentelmények hasonlítanak a szentségekre, mivel ezek is láthatatlan dolgok látható jelei, tehát egy genus alá tartoznak,14 ám lényeges különbségek vannak köztük eredet, hatékonyság és használatuk tekintetében. 6 A szentségek jelzik: „I. megszentelésünk okát: Krisztus szenvedését cs feltámadását; 2. megszentelésünk formáját: a kegyelmet és az erényeket (Krisztus követését és a hozzá hasonulást) 3. megszentelésünk célját: az örök életet. A szentségek signa rememorativa, mivel Krisztus történeti szenvedésének emlékei; signa demonstrativa, mivel létrehozzák bennünk az Úr szenvedéséből fakadó kegyelmet; végül signa prognostica, mivel az eljövendő dicsőségre utalnak, és az örök élet zálogai. Jclszcrü valóságként pedig az istentisztelet (cultus divinus) és az ember mcgszentclödésé- nck szent cselekményei”. Vö. MÜLLER, G.L., Katolikus dogmatika a teológia tanulmányozásához és alkalmazásához, Budapest 2007. 613. 7 A hét szentséggel nem merül ki az egyház kegyelmi élete, vö. KUNZLER, M., Az Egyház liturgiája (Katolikus Teológiai Kézikönyvek 10), Szeged 2005. 401. * Vö. RADÓ, P., Enchiridion Liturgiáim, I. Romac-Frciburgi Brisg.-Barcinone 1961. 146. 9 Etimológiailag azt jelentik, hogy a szentségekhez tartozó dolog, vagyis a szentségi ténykedést kísérő szertartás, vö. MERKELBACH, B., Summa theologiae moralis. III. Brugis 1947. 93. 10 A szcntclményckkcl találkozhatunk „a szentségek ünneplésekor is, melyek a központi cselekményre készítenek föl, értelmezik vagy lényegét magyarázzák. Mások az egyházi év kísérői (pl. hamvazkodás, barkaszcntclés), ismét mások egy ember (a házastársak megáldása a házassági jubileumoknál), egy hívőközösség (pl. tcmplomszcntclés) vagy egy szerzetesi közösség (pl. szerzetesi fogadalom, apátszcntclés) életének állomásait kísérik”. Vö. KUNZLER M., Az Egyház liturgiája, 401. 11 Vö. MÜLLER E., Katholikus erkölcstan, III. Veszprém 1889. 565. 12 Vö. MÜLLER E., Katholikus erkölcstan, III. 570. 11 Vö. SCHÜTZ A., Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere, II. Budapest 1937. 387. 14 Suarez és Bcllarmin elölt a teológusok minden olyan kultikus ténykedést szcntclménynck tekintettek, melyek léteztek az egyházban, kivéve a szentségeket, s főleg a szentségek kiszolgáltatása során alkalmazott szertartásokat jelentették. Vö. VERMEERSCH, A., Theologiae moralis principia - Responsa - Consilia, III. Roma- Lovaníi - Parisiis- Brugis 1935. 707.
