Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
A SZENTELMÉNYEK, MINT A KULTIKUS ÉLET SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSEI 29 Ezek között a kultikus cselekmények között sajátos helyet foglalnak el az ún. szentelmények (sacramentalia), melyekben elsősorban kéréseink fogalmazódnak meg és fejeződnek ki. Annak analógiájára, hogy mit kérhetünk Istentől imádságainkban, mindazt kérhetjük szentelmény címen is. Szent Ágoston szerint mindent kérhetünk Istentől, ami után megengedetten vágyakozhatunk. így kérhetünk az Istentől a) természetfeletti javakat, ezeket minden feltétel nélkül, mivel ezek nélkül természetfeletti boldogságunkat nem érhetjük el. Nem tilos olyan természetfeletti javakat kérnünk, melyeket Isten a gondviselés mai rendjében általában nem szokott megadni. Ha nem kapjuk meg e rendkívüli javakat, úgy azt engedelmes lélekkel el kell fogadnunk, b) kérhetünk természetes külső és belső javakat, ám itt azzal a feltétellel, hogy ha azok megadása örök boldogságunkat szolgálja. Ide sorolhatók külső és belső tulajdonságok, mint például a bölcsesség, s egyáltalán mindenféle erények kérése, c) kérhetjük erkölcsi és anyagi bajok távoztatását. De itt is megvan a feltétel, feltéve, ha ezek szolgálják testi és lelki fejlődésünket. Ide sorolható az olyan kérés is, mely a kísértést, a betegséget, vagy a szegénységet akarja mintegy kiküszöbölni. Sohasem szabad kérni Istentől olyat, ami erkölcsileg rossz, ami bűnös dolog. Az ilyen imádság, illetve az ilyen szándékú kultikus tevékenység súlyos bűn.5 A fentiekből adódóan a szentelmények főleg az Isten különleges védelmét kérik és fejezik ki valamely személyek, javak, épületek és tárgyak felett. Ezért elsősorban áldásokban, felszentelésekben, s ezeket közvetítő és megjelenítő szertartásokban fejeződnek ki. Ebben a tanulmányban megkíséreljük a szentelményt, mint kultikus cselekedetet leírni, elkülönítve a kultikus élet más cselekményeitől (szertartásaitól), elsősorban a szentségektől. Ez a körülírás ki fog terjedni a szentelmények lényegére, eredetére, hatására, majd a rá vonatkozó kánoni előírások ismertetésére és magyarázatára. I. A SZENTELMÉNY FOGALMA Az istentisztelet, vagyis a kultikus élet, sajátos jelekben fejeződik ki. Ugyanakkor nem minden jel és cselekmény ugyanolyan jelentőségű. E jelek és cselekmények segítségével a Teremtő és az ember, illetve a teremtett világ és az ember között sajátos kapcsolat keletkezik. Az ember kifejezi Isten iránti szeretetét, vágyik Isten szentségére, ahhoz hasonlatossá szeretne lenni, s az Isten pedig a kellően felkészült embert a kultikus jelek és cselekmények segítségével részesíti a maga szentségében, azaz megszenteli teremtményeit. Isten mintegy így is jelét adja annak, hogy mindaz, amit teremtett, az jó. Ez a tevékenység az isteni mindenhatóság következménye, melyet Isten vagy közvetítők nélkül, vagy közvetítők segítségével (papság) valósít meg. Krisztus művének megfelelően új jelek és cselekmények keletkeztek a kultikus életben is, melyek a keresztény világ-, Isten- és emberfelfogást tükrözik. Ennek a felfogásnak alapvető jellemzője a megváltás, és ebből következően az Istennek tetsző élet lehetősége. Ennek a hitnek a kifejeződései a szentségek, mint a legfon5 Vö. EvetOVICS, K„ Katolikus erkölcstan, II. Budapest 1940. 12.
