Kánonjog 11. (2009)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)

28 KUMINETZ GÉZA A fejlettebb vallásokban erősödik a vallási élet erkölcsi dimenziója, vagyis a vallás sajátos erkölcsi életvitelt jelent, s a mindennapi életben szerinte való életet, így a vallási élet kétfókuszúvá válik, s a két fókuszpont a szoros értelemben vett kultikus élet és a mindennapi életben az erkölcsi parancsok szerinti élet.3 A kettő egymást feltételezi és erősíti, s ez a hívő feladata is, hogy e két fókuszpont közti egyensúlyt megtalálja, fenntartsa vallásos életében. Mivel a vallás elsősorban Isten szolgálata, imádata, illetve Isten kérése, hogy tá- voztasson el tőlünk számunkra rossz dolgokat, betegséget, erőnket meghaladó pró­batételt, stb., ezért a kultikus élet egyrészt Isten tisztelete (az ember lerója háláját, di­csőíti, imádja az Istent), másrészt, mint Teremtőtől és Megváltótól segítséget, támo­gatást kér (Isten meghallgatja a kéréseket, a panaszokat). Mindez röviden a vallásos­ság erénye,4 vagyis készsége, mely mindenkiben megvan, aki nem kárhozott el, vagy aki teljesen el nem fordult Istentől (gonosz, megátalkodott emberek). A katolikus egyház abban a meggyőződésben van, hogy Krisztus bemutatta az Atyának azt a teljes értékű áldozatot és istentiszteletet, melyben Istennek kedve te­lik, s ami erkölcsi bizonyosságot ad a hívőnek, hogy istentisztelete, amennyiben azt a katolikus egyház előírásai szerint megfelelő szándékkal végzi, helyes és ked­ves az Isten előtt. Ennek az egy, igaz és tökéletes tiszteletnek hiteles folytatója és örököse tehát az egyház. Ebből adódóan istentiszteletét a természetes és a tételes isteni jog, illetve az azokkal nem ellentétes tételes jog szabályozza. Az idők során a természetes és isteni jog tartalmát több-kevesebb tisztasággal és világossággal látja Isten népe. Lényegét a szentségek és a rájuk vonatkozó szabályok alkotják, ezek adják a katolikus istentisztelet lényegi, tehát változhatatlan struktúráját és működésmódját. Viszont vannak más fontos jelek, cselekmények (szertartások), melyek mintegy megvilágítják a lényeghez az utat, melyek felkészítenek a szent­ségek vételére, melyek vallásos atmoszférával töltik meg az élet minden dimenzi­óját, melyek megtartanak a vallásosság útján. akar hasonlatos lenni, neki akar tetszeni, vele akar személyes, vagyis meghitt kapcsolatba kerülni, illetve maradni. A kérdésre, hogy ki a vallás főszereplője, helyesen akkor felelünk, ha a dolgot tárgyilag, a maga lényege szerint nézzük, s ebben a felfogásban Istené a főszerep. O a Teremtő, O a megváltó, Ő a Vigasztaló-Lélck. 5 Felvetődik ma is a kérdés, hogy szükség van-c egyáltalán kultikus életre, nem mcghaladott-c már ez, nem a babonák, a mágia, vagy a lehetetlenségek világa-c mindez? Más elképzelés szerint a liturgia, vagyis a kultikus élet csak az egyszerű nép tanításának pedagógiai eszköze csupán. Mindezen felfogások mögött tévedések húzódnak meg, melyek a szimbolikus gondolkodás clcsö- kcvénycscdéséből, Istennel és a vele való kapcsolat téves felfogásából táplálkoznak. 4 Az istentisztelet cselekményeit az alábbi módon szoktuk csoportosítani: 1) Tárgyát tekintve: imádat és imádság (dicsőítés, hálaadás, cngcsztclés, kérés), különleges tisztelet és tisztelet, temp- lomépítés, oltárcmclés, szentképek festése, faragása, votívtárgyak, fogadalom és eskü, áldozatbe­mutatás. Térdhajtás, gyertyagyújtás, meghajlás, kcrcsztvctés, stb. 2) Módját tekintve: a) nyilvános és magánjellegű, b) közösen és egyénileg végzett, c) egyetemes vagy részleges, attól függően, hogy mindenütt vagy csak bizonyos helyeken végzik ugyanazt az istentiszteleti cselekményt. 3) Kifejeződés tekintetében: belső (mentális) és külsőleg megmutatkozó. 4) Határpontját tekintve le­het: abszolút (Isten, Mária, Jézus, szentek) és relatív (ha csak kapcsolatban van azzal a sze­méllyel, akinek a szentségében részesedik, pl. crcklyctisztclct, szentkepek tisztelete, kegytárgyak tisztelete). Vő. D’OSTIUO, F., II culto elei Santi beati venerabili servi ili Dio, in Monitor Ecclesiasticus 117 (1992) 67-73.

Next

/
Oldalképek
Tartalom