Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi hivatal fogalma és sajátosságai a kánonjogban
24 Erdő péter egyházjogászok körében, hogy több, egymáshoz közeli plébánia vezetését szabad-e ugyanarra a papra bízni plébánosi minőségben. Egyesek szerint ilyenkor az a szabályos, ha az illető egy plébánián plébános, a többi helyen viszont plébániai kormányzó (administratorparoecialis)1 ('. Mindez azonban nem érinti a kinevezés érvényességét, hiszen az összeférhetetlenség a mai kánonjogban általánosságban csak a hivatal betöltésének megengedettségét érinti, de nem az érvényességét (vö. CIC 152. k.). A jogilag üresedésben nem lévő (de iure non vacans) hivatal betöltése érvénytelen (CIC 153. k. 1. §), kivéve ha a hivatalt meghatározott időre adták. Ebben az esetben az előd hivatali idejének lejárta előtti hat hónapon belül már a hivatalt érvényesen be lehet tölteni úgy, hogy az intézkedés csak a hivatal megüresedésekor lép hatályba (CIC 153. k. 2. §). A hivatal odaígérésének nincs jogi hatása (CIC 153. k. 3. §). Ez utóbbi rendelkezést már a dekretális jog is tartalmazta16 17. A váromány (exspectativa vagy gratia exspectativa) intézménye már a kései középkorban megszorításra került, a Trentói Zsinat és a különböző konkordátumok tilalma nyomán pedig gyakorlatilag megszűnt. A pápa ugyan bármely hivatal betöltését fenntarthatja magának legfőbb, teljes és közvetlen kormányzati hatalma (vö. CIC 331. k.) alapján, s a hivatal (illetve régen a javadalom) egy bizonyos személynek való adományozását már a hivatal előző birtokosának életében elhatározhatja, ám várományt konkrét javadalmakra nézve, különösen Németországban, ahol ezt a konkordátumok is tiltották, már a XVIII. század elején sem szokott adni18. A hivatal odaígérése nemcsak a hivatal megadására (collatio tituli) illetékes egyházi hatóság részéről van híján minden jogi hatásnak, hanem a személy kiválasztására (választás, bemutatás) jogosultak részéről is. Maga az ilyen ígéret is semmis, belőle kötelezettség nem fakad. Ha pedig semmis az ígéret, semmis az azt esetleg megerősítő eskü is19. A régi szerzők felvetették azt a kérdést is, hogy ha már magát a hivatalt nem lehet odaígérni amíg az jogilag meg nem üresedett, nem lehet-e megbízottat állítani arra, hogy ő rendelkezzék a még nem üresedésben lévő hivatal betöltéséről, ha majd az megürül. Ezt a lehetőséget azonban elvetették, mivel a jogszabály egyértelmű kijátszása lenne üresedésben nem lévő konkrét hivatal betöltésére valakinek valamilyen jogot adni. Továbbá ellenkezne a törvény céljával, hiszen a rendelkezés indoka, hogy mohó emberek ne várják mások halálát, és méltatlan személyek alkalmatlankodó kéréseikkel ne kényszerítsék ki hivatalok odaígérését az Egyház és a lelkek kárára20. 16 ERDŐ, P., De incompatibilitate officiorum, specialiter paroeciarum. Adnotationes ad cann. 152 et 526, in Periodica 80 (1991) 499-522. 17 X 3. 8. 2, 3, 11, 13; VI 3. De concess. praeb. 2; Rcg. Canccll. 21; 31; Conc. Tridenti num, Scss. XXIV, can. 19 de rcf. 18 Vö. PICHLER, V., Summa iurisprudentiae sacrae universae seu ius canonicum secundum quinque Decretalium Gregarii Pupae IX titulos explicatum. Lib. Ill, tit. 8, nr. 6, cd. Ingolstadt 1723. 453a. 19 Uo. vö. VI R.J. 42. 20 Vö. PICHLER, V., Summa iurisprudentiae sacrae universae. Lib. Ill, tit. 8, nr. 6-7, 453.
