Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi hivatal fogalma és sajátosságai a kánonjogban
AZ EGYHÁZI HIVATAL FOGALMA ÉS SAJÁTOSSÁGAI A KÁNONJOGBAN 25 A koadjutor püspök kinevezése nem ígéret, hanem a hivatal megadásának különleges formája, mely több lépésből áll (C1C 403. k. 3. §; 409. k. 1. §). A hivatal megadását mindig írásba kell foglalni (CIC 156. k.). Mivel azonban a kánon ezt nem kifejezetten az érvényesség feltételeként írja elő, az írásbeliség csupán a megengedettséghez szükséges (vö. CIC 10. k.). VIII. A HIVATAL BETÖLTÉSÉNEK FŐBB FORMÁI Az Egyházi Törvénykönyv 147. kánonja szerint a hivatal betöltésének főbb formái a következők: a) szabad adományozás (libera collatio) az illetékes egyházi hatóság részéről; b) az egyházi hatóság részéről végzett beiktatás (institutio), ha előzetesen bemutatás történt; ez a beiktatás nem tévesztendő össze a hivatal birtokbavételével, melyet a köznyelv néha szintén beiktatásnak nevez; c) az egyházi hatóság részéről végzett megerősítés (confirmatio) vagy engedélyezés (admissio) aszerint, hogy előzetesen választás vagy felmentéskéréssel egybekötött választás (postulatio) történt; d) végül az egyszerű választás elfogadása a megválasztott személy részéről, ha a választás nem szorul megerősítésre. Ez utóbbi formában történik pl. a pápa (CIC 332. k. 1. §) vagy az egyházmegyei kormányzó (CIC 427. k. 2. §) hivatalának betöltése. Ennek indoka a pápa esetében az, hogy nincs felsőbb hatóság, aki megerősíthetné, az egyházmegyei kormányzó esetében pedig az, hogy neki az egyházmegyét ideiglenesen kell vezetnie addig, amíg a Szentszék nem intézkedik. A hivatal betöltésének itt említett formáiról bőséges szakirodalom tárgyal. Bizonyos hivatalok betöltése a fentieken kívül más módon is lehetséges. Maga a törvény említi egyes hivatalok elbirtoklás útján való megszerzésének lehetőségét is (vö. CIC 199. k. 6. sz.)21. Következtetések A fenti rövid fogalmi áttekintésből is kitűnik, hogy az egyházi hivatal, vagyis az isteni vagy egyházi rendelkezéssel tartós jelleggel megalapított feladatkör, melyet a lelkek üdvössége érdekében kell gyakorolni, olyan valóság, ami kezdettől és eredendően hozzátartozik magához az Egyházhoz. Az apostolok és utódaik küldetése és a péteri tisztség már ilyen jellegű feladatkör. Eszerint Egyház - legalább is valamilyen - hivatalok nélkül nem létezik. Szükséges állandó feladatkörökbe szervezni olyan funkciókat, melyek az Egyház alapvető küldetésének teljesítéséhez tartoznak. Ezeknek kialakítása és betöltése csakis magának az Egyháznak a feladata lehet, hiszen másként az Egyház tevékenységének hitelessége nem garantálható. A világi hívők hivatalos, az Egyház nevében végzett tevékenysége tartós hivatalok formájában is rendezhető, ám ez nem mindig szükségszerű. Sok feladatkör esetén nem nélkülözhetetlen a stabilitás. Más funkciók pedig csupán kapcsolatosak a lelkiekkel, de inkább profán tevékenységet jelentenek. Különösen ezekben 21 Vö. pl. ERDŐ, P„ Quaestiones quaedam de provisione officiorum in Ecclesia, in Periodica 11 (1988) 363-379.
