Kánonjog 11. (2009)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 131 A SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. által szerkesztett Concordatary Law című kötet, amely a budapesti Kánonjogi Posztgraduális Intézet kiadásában látott napvilágot, ezt a kiemelkedő jelentőségű jogterületet dolgozza fel kronologikus, azon belül pedig szisztematikus szempontból. Egyedülálló rendszerező munkáról van szó, hiszen a Szentszék diplomácia kapcsolatainak sajátosságait és történeti fejlődését a maga egészében, szisztematikusan bemutató kézikönyv nemzetközi szinten utoljára a II. Vatikáni Zsinat előtt (1962-1965), 1959-ben látott napvilágot Princeton-ban (vö. GRAHAM, R., Vatican Diplomacy. A Study of Church and State on the international plane, Princeton N.J.). Azóta, bár számos lexikoncikk, részlettanulmány, egyes korok állami egyházjogát bemutató monográfia született, mégis a katolikus egyház működésének teljes körét szabályozó konkordátumok jellegzetességei, felépítése, tartalma, az alkalmazott jogtechnikai eszközök és a nemzetközi jog- és politikatörténethez való kapcsolódási pontok nem kerültek részleteiben tárgyalásra. A jelen kötetben a téma nemzetközileg elismert szakértői által kidolgozott egyes fejezetek, egységes koncepció alapján vizsgálják az Apostoli Szentszék, mint nemzetközi jogalany, egyedülálló diplomáciai tevékenységét, amely történelmi példák érthetővé teszik a Szentszék jelenlegi státuszát. A bevezetőben SZUROMI Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének az elnöke, röviden felvázolja a diplomáciatörténetnek azt az ívét, amely a 4. századtól a 21. századig terjed (11-14). Ezt Nagy Theodosius híres 380. február 27-én kelt ediktumának idézete nyitja meg, ami a 313-ban bejegyzett vallássá vált kereszténységet, államvallássá tette (11-14). ERDŐ Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek a kötet I. fejezetében meghatározza a konkordátum kifejezés jelentését és helyét a nemzetközi jogban A konkordátumok kérdése Európában címmel {II Concordato in Europa'. 15-26). Ezután olvashatjuk SZUROMI Szabolcs Anzelm elemzését a középkori konkordátumokról 1418-ig, bőséges forráshivatkozással {Concordats of the Middle Ages between 1098 and 1418: 27-40). A 111. fejezetben ERDŐ Péter a pápaság és Magyarország kapcsolatát vizsgálja Zsigmond király idejében {Il Papato e il regno d'Ungheria ai tempi di Sigismondo di Lussemburgo: 41-63), melyet a Bernard Ardura O.Praem., a Kultúra Pápai Tanácsának titkára által összeállított, VII. Piusz pápa és I. Napóleon közötti konkordátum megszületésének körülményeiről írt IV. fejezet követ {Le Concordat Entre Pie VII et Bonaparte: Une difficile négociation'. 64-87). A 19. század bonyolult nemzetközi viszonyainak bemutatása után kapott helyet José Miguel VlEJO-XlMÉNEZ, az Universidad de Las Palmas Állami Egyházjogi Tanszékének vezetője által részletesen elemzett kiemelkedő időszak bemutatása XII. Piusz pápától (1939-1958) VI. Pál pápáig (1958-1963) [Concordats from Pius XII to Paul VI: 88-201]. SCHANDA Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja, a 20. századi politikai rendszerváltást követő Közép- és Kelet-európai konkordátumok jellegzetességeit vizsgálja a VI. fejezetben {Concordatary Law in Central and Eastern Europe: 202-218). Bruno ESPOSITO O.P., a Pontificia Université S. Tommaso d’Aquino (Róma) Kánonjogi Karának dékánja, II. János Pál pápa diplomáciai irányvonalának és nemzetközi jogi stratégiájának az elemeit és jelenleg is érvényesülő hatásait veszi górcső alá {Diritto
