Kánonjog 11. (2009)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 129 tát dolgozza fel. A Szerző, Körmendy Kinga neve összekapcsolódik az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és az Esztergomi Székeskáptalan könyvállományának, valamint középkori könyvkultúrájának a kutatásával. Már/Íz esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár egyik antifonáriumának töredékei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában címen 1970-ben publikált tanulmánya is jelezte a Szerző elkötelezettségét Esztergom egyházi kulturális örökségének feltárása iránti. Az ezt követő publikációk sorából itt mindössze^ Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (Budapest 1979); Az esztergomi Collegium Christi és könyvtára a XIV-XVI. században, in: MKSZ99 (1983) és a Padova kánonjogi doktorai és kódexeik az esztergomi káptalanban a XIV-XV. században (Buda- pest-Szeged 1998) műveire utalnánk, melyek meghatározó alapművekké váltak a magyar vonatkozású középkori kódexállomány feldolgozása számára. 2005-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete négy éves kutatási programot indított a középkori kánonjogi gyűjtemények és az európai ius commune vizsgálatára, melynek keretébe beillesztést nyert a középkori jogtudó értelmiség kánonjogi kultúrájának az elemzése, különös tekintettel az Esztergomi Székeskáptalan könyvkultúrájára és tagjainak külföldi jogi tanulmányaira. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen jellegű kutatómunka túlmutat négy év távlatán, és komoly tapasztalatot kíván. Körmendy Kingának az elmúlt harmincöt évben ezen a téren végzett aprólékos kutatásai és rendszerező elemzései, ilyen tudományos tapasztalatról tanúskodnak. A kötet négy nagyobb egységből áll. Erdő Péter bíboros, prímás, Eszter- gom-budapesti érsek előszava (5-6), az alkalmazott rövidítések (9-17), illetve a felhasznált források és szakirodalom felsorolása után (19-39) kapott helyet Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., /) középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai címmel, az egyetemek kialakulását, működésük és képzési rendszerűk sajátosságait bemutató bevezető tanulmánya, mely a legújabb kutatási eredményeket felhasználva, nemzetközi keretbe illeszti Körmendy monográfiáját (41-53). A második egység az Egyetemjárás és könyvhasználat az Esztergomi Székeskáptalanban 1183-1543 elnevezéssel a munka monografikus gerincét adja. A Szerző betekintést enged a székesegyházi kanonokok iskolázottságába és műveltségébe, a vizsgált időszakban (58-62). Külön foglalkozik Budai János barsi főesperessel (64-69) és az esztergomi Collegium Christi-vel (70-80). Vizsgálja az egyetemi tanulmányok végzésének és s székeskáptalani javadalmaknak az összefüggését (86-95). Részletesen foglalkozik az esztergomi szentszéki bíróságon az érseket hivatalból helyettesítő bírákkal, az általános helynökökkel, műveltségükkel és könyveikkel (114-126). Kitér az esztergomi zsinatok egyetemjárt bíróinak bemutatására (126-129). A monografikus tanulmány végén Körmendy statisztikai összegzést közöl az esztergomi egyetemjárt kanonokok könyveiről (159-163). A harmadik egységben találjuk azt az Adattárat, amely a vizsgált időszak egyetemjárt kanonokjait és könyveiket tartalmazza. A Szerző pontosan vázolja kutatásának módszerét, az osztályozás szempontjait, az egyes korszakok sajátosságait, a besorolás és a névforma metodológiáját, továbbá a felmerülő további nyitott kérdéseket (165-171). Mindezek alapján
