Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Vallási kisebbségek védelme a konkordatárius jogban
96 Közlemények Szentszék jegyzékváltásban rendezte a szerény méretű katolikus közösség helyzetét. A régiótól igen eltérő kulturális hátterű, azonban szintén kommunista uralamat maga mögött hagyó Kazahsztán40 is megállapodást kötött a Szentszékkel, ami az ateista uralom után, a muzulmán többség mellett védené a katolikus egyház jogait. A konkordatárius szabályozásnak több helyen történelmi gyökerei voltak: Lengyelország és Lettország a két világháború közötti szuverén időszakában már kötött konkordátumot a Szentszékkel, így talán a nemzeti hagyomány is a megállapodás mellett szólhatott. Újonann létrejövő, vagy függetlenné váló államokban — így Szlovákiában vagy Horvátországban - a nemzeti identitás meghatározása igényelhette a Szentszékkel való szerződéses kapcsolatokat. Általánosabb, és az átalakuló régiót jellemző kihívás volt a jogbiztonság megerősítése. A politikai körülmények ugyanakkor nem egyformán kedveztek a szerződéses kapcsolatoknak, amit gyakran az aláírás és a ratifikáció között eltelő idő is jelez. Lengyelországban a konkordátumot a jobbközép kormány az 1993-as választások előtt nem sokkal írta alá, a törvényhozás azonban csak a jobbközép erők újbóli hatalomra jutása után, 1998-ban ratifikálta. A konkordátummal kapcsolatos hosszú vita paradox módon éppen eloszlatta a megállapodással kapcsolatos aggályokat. Lengyelországgal szemben Szlovákia példátlanul gyorsan ratifikálta az alapszerződést (aláírására 2000. november 24-én került sor, december 18-án pedig, már meg is történt a ratifikáció). Hasonlóan gyorsan törént meg a litván szerződéscsomag ratifikációja is. A lelkiismereti szabóságról szóló megállapodlás tervezetének ügye ugyanakkor 2005-ben a szlovák kormánykoalíció széteséséhez (és a megállapodás ügyének felfüggesztéséhez) vezetett. Szlovéniában a megállapodás szintén belpolitikai viták kereszttüzébe került, melyet végülis az alkotmánybíróság oldott fel, mely megállapította, hogy a megállapodás nem ütközik a szlovén jogrenddel: a parlament csak ezután ratifikálta az egyezményt.41 Csehországban viszont a törvényhozásban elbukott a hosszas tárgyalások eredményeként tető alá hozott megállapodás ratifikációja; elképzelhető, hogy később, egy új összetételű parlament mégis ratifikálni fogja. Az időben és térben közeli megállapodások sok hasonlóságot mutatnak, azonban a nemzeti sajátosságok a preambulumok emelkedett bekezdései mellett gyakorlati kérdésekben is megjelennek. A Szlovákiával kötött alapszerződés szerkezete és szövege szorosan követi a lengyel konkordátumot. Lettország megállapodása voltaképpen a három litván megállapodás egy dokumentumba sűrített változata. A szlovén megállapodás részben a Horvátországal kötött első (a jogi kérdésekre szóló) megállapodását követi. Kitapinthatok ugyanakkor különbségek az egyes államok együttműködési készsége szempontjából: míg Lengyelország, Litvánia és Szlovákia igen nyitottnak tűnik a megállapodások alapján az egyházzal történő együttműködésre, Csehország, Lettország és Szlovénia inkább tartóz40 Aláírva 1998. szeptember 24-én; ratifikáció 1999. június 24.; hatályba lépes 1999. július 30. 41 A megállapodás aláírása 2001. december 14-én sor került, azonban a parlament csak az alkotmánybíróság 2003 végén meghozott határozata után, 2004. január 28-án ratifikálta.
