Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények
76 KÖZLEMÉNYEK 6. Illetéktelen szentelés Az egyházi tisztség törvénytelen gyakorlásának számít az is, ha egy püspök más alárendeltjét törvényes elbocsátó levél nélkül szenteli fel. Az elbocsátó lehet szóbeli is; igaz ez a törvény szó szerinti megfogalmazásával szemben áll, de értelmének megfelel.39 Hamisított elbocsátó levél esetén a püspök nem, csak a hamisítást elkövető szentelendő - ha ő hamisította - esik büntetésbe, a jelen büntetésen túl, még a hamisítás bűntettéért járó büntetésbe is. Egy diakonátusra váró szentelendő saját ordináriusa lehet az, akinek a területén lakik, vagy akinek az egyházmegyéjében szolgálni akar. A szentelési tilalom azokra a szentelendőkre vonatkozik, akik máshova lesznek inkardinálva, mint ahová a szentelő inkardinálni tudja őket, vagy már máshova vannak inkardinálva (diakónusok esetén), de vonatkozik az inkardinációs joggal rendelkező szerzetesi intézménybe tett nyilvános és örök vagy végleges fogadalommal rendelkezőkre. Egyes vélemények szerint, mivel a szentelendőnek is kötelessége az elbocsátó meglétéről gondoskodni, akkor is fel lesz függesztve, ha nem tudott az elbocsátó levél hiányáról.40 Ennek a büntetendő cselekménynek a büntetése a szentelő részére egy évig tartó eltiltás az egyházi rend feladásától; a felszenteltre vonatkozóan pedig, önagától beálló felfüggesztés. A büntetéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azt a latae sententiae felfüggesztést, ami nincs kinyilvánítva vagy fenntartva, minden püspök szentgyónás keretében elengedheti, illetve ugyanezt megteheti az ordinárius is. A szentelő püspök tehát azt a büntetést, amibe a felszentelt esett, — elméletileg - azonnal el is engedheti. Calabrese szerint41 ez a felfüggesztés örökös cenzúra is lehet, hiszen hiába hagy fel az illető a makacssággal, ha nincs benevolens püspök, aki befogadja, nem működhet. Továbbá megemlítendő, hogy ez a felfüggesztés csak az így, törvénytelenül felvett rend gyakorlására vonatkozik, tehát egy diakónus, ha szabálytalanul szentelték pappá, diakónusként működhet. A szentelőre vonatkozó büntetés az egyetlen önmagától beálló jóvátevő büntetés a hatályos CIC-ben, amely egy évig tiltja az „ordo” feladását. Mivel az „ordinem” szó egyes számban szerepel a szövegben, úgy tűnik, hogy csak ennek a rendnek (pl. diakonátus) feladására vonatkozik. Mivel büntetőjogi kánonról van szó, alkalmazható a kedvezőbb értelmezés. Ezt a bűncselekményt csak püspök képes elkövetni, így az azzal beálló büntetést is a pápa engedheti el az egy év letelte előtt, az 1405. kán. l.§ 3. pontja alapján. A pápai engedély nélkül való püspökszentelés szintén büntetendő, méghozzá az egyik legsúlyosabb büntetéssel, az Apostoli Szentszéknek fenntartott automatikus kiközösítéssel. Ez vonatkozik mind a szentelőre, mind a felszenteltre. Kérdés azonban, hogy mivel a püspökszentelést általában nem egy, hanem három püspök végzi, ez a kiközösítés mindhárom szentelőre vagy csak a fő-szentelőre vonatko3) MARZOA, Á. — MIRAS, J. — RODRÍGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegetical Commentary, IV/I. 515 (Calabrese, a.). 40 COGAN, P., Penal Law, 78. 41 CALABRESE, a., Diritto penale canonico, 313-314.
